Első ciprusi évforduló

Hát, ezt is megéltük...1 évvel ezelőtt landolt a gépünk Larnakában. 1 éve vágtunk neki egy teljesen új életnek, hagytunk magunk mögött mindent és mindenkit. 1 év...milyen hosszú idő, ugyanakkor milyen rövid... Egy pillanat alatt elröpült. Nem volt egyszerű, hullámvölgyeink voltak, vannak és valószínűleg lesznek is. De nem bántuk meg a döntésünket. Hiszek abban, hogy az önmagunk és terveink megvalósítása felé vezető úton egy nagyon jó irányban indultunk el!

Hasznos holmik

Néhány hete szert tettünk egy porszívóra. A múlt heti nagybevásárláskor pedig egy szakácskés nyelét nem tudtam elengedni egészen addig, amíg haza nem értünk. Ez a két tárgy igazán nem nagy dolog. Átlagos háztartási eszközök csupán. Mégis most, - hogy ezek a hónapok óta hiányzó dolgok is megvannak- érzem azt, hogy véget ért a beköltözés ideiglenes fázisa. Hét hónap után, végre úgy tűnik, minden megvan ami otthon is megvolt. Illetve ilyen szuper konyhakésünk még sose volt, de az előző botok, amikkel eddig szeleteltünk messzemenően kimerítették a botrány fogalmát.


Ha pedig hasznos holmik, akkor könyvajánló. Jó régen olvastam már, de nagyon tetszett. Olvassátok, ha tehetitek!

Villanyszámla boilerrel

Nemrég megjött a villanyszámlánk. El voltunk hűlve. És nem csak azért voltunk elhűlve, mert egész télen ne fűtöttünk. Sőt azért voltunk csak elhűlve, mert egész télen nem fűtöttünk, a fogyasztásunk pedig igen magas. És itt nem csak a számla euróban kifejezett végösszege, hanem az elfogyasztott kilowattok száma is magas. Olyan magas, hogy magasabb, mint otthon egyes családi házak havi fogyasztása. Kezdeti ijedséget nyomozás váltotta fel. A legszembetűnőbb az egészben az volt, hogy akármelyik ciprusinak meséltük hihetetlen túlfogyasztásunkat, mind hüledezett azon, hogy milyen alacsony a számlánk. Ezzel mi persze nem elégedtünk meg. Kiszemeltük a legnagyobb fogyasztónak tűnő berendezéseket, és elhatároztuk, hogy több napon keresztül óraállás írogatással egybekötött méréssorozatot indítunk. A nyomozásnak még csak az elején járunk, de már kezd kibontakozni tettesünk képe a ködből.

Volt itt gyanúba keverve villanysütő, mosógép, hűtőszekrény, miegymás. A gyanú árnyéka most mégis a tetőn ücsörgő, meleg-víz ellátásért felelős készülékre vetődik. Mivel cipruson a napos órák száma elég magas, ezért itt általános megoldás a víz melegítésére, hogy elhelyeznek a tetőn egy szerintem szigeteletlen tartályt. A tartályhoz tartozik még egy hőcserélő egység, melynek segítségével a napocska melegíti a tartály vizét. Otthon a köznyelv részben ezt a megoldást hívja napkollektornak.Ez a rendszer az év tíz hónapjában működik is. A maradék kettőben viszont a tartályban a víz hideg marad. Hogy az emberek ebben az időben is komfortosan tudjanak tusolni, a rendszerbe beépítettek egy elektromos rásegítő egységet. Ha nem elég meleg a víz, a melegítő bekapcsol. A rendszer szemmel látható hátránya, hogy a hidegbe kihelyezett szigeteletlen tartályban lévő vizet csak nagyon gazdaságtalanul lehet melegen tartani. Pláne, ha a rendszerre egy hőcserélő is van kötve, ami jelen esetben folyamatosan hűti a vizet. Ezt a problémát a mi lakásunkban is felismerte valaki. Vagy a tulaj, vagy az előző lakó. A nyomozásból mindez nem derült ki, de nem is tárgya annak. Ezért, hogy ne menjen folyamatosan a tetőn egy áramzabáló vízmelegítő, bekötöttek egy időzítőt. Ez olyan elven működik, mint a bárhol kapható konnektorba dugható időzítők. Csak éppen a biztosítéktáblában az egyik biztosíték helyére van beszerelve. Ez az időzítő minden hajnalban bekapcsolt, és fűtötte két órán át a vizet, így reggelre lett komfort.

Először az volt a feltételezés, hogy a rendszer éjszakai áramról megy. Aztán mikor kiderült, hogy az éjszakai áram itt ismeretlen fogalom, akkor kezdtem keresgélni a tényleges megoldást. Miután meglett hogyan lehet kapcsolni a meleg-víz ellátást , csináltunk egy gyors mérés, kalkuláció kombinációt és megdöbbenve konstatáltuk, hogy villanyszámlánk jelentős része megspórolható lenne a reggeli zuhany elhagyásával.

Nyugalom, a téli hónapokra sem szándékozunk büdösek maradni, de a helyzet tarthatatlan, ezért megoldást fogunk keresni rá.

Semmi extra magas vízállással

A hétvégénk vásárlással telt. Ez van, semmi érdekességről nem tudunk beszámolni. Karácsonyi ajándékok után mászkáltunk. Találtunk mindenfélét, reméljük a címzettek örülni fognak neki, ha meg nem, a több mint kétezer éves újszülöttnél lehet majd reklamálni. Mi hárítjuk a felelősséget.

Mindezt most csak azért írom le, mert eddig az összes kalandos hétvégénkről beszámoltam, gondoltam úgy fair, ha elmesélem a kevésbé kalandosakat is.

Na jó, az élet sose lehet teljesen kalandmentes. Vasárnap estére minket is utolért, a magyar végzet. Azt hittük több mint ezerötszáz kilométerre Tiszától, Dunától, Kárpát-medencétől megúszhatjuk, de nem. Kicsi otthonunk amerikai konyhájában kiöntött a mosógép.
A dolog úgy történt, hogy már büdös volt az istenadta, ezért szódabikarbónás, főzőmosós, hosszított programos tisztítókúrát adtunk neki. Aztán láttuk ám, hogy az öblítésre a mosogatónkban emelkedik a vízállás. Volt nagy rikácsolás, szaladgálás, meregetés. Már majdnem homokzsákoltunk a nappaliban, de végül visszavonult az ár. Na, ezt ismételtük négyszer-ötször. A dolog pikantériája, hogy mindezt több szerencsés olvasónk végighallgathatta skypeon keresztül, élő adásban.

Megnyugtató hírként közöljük, hogy a többszöri árhullám levonulása után alapos mederkotrást végzett királyságunk vízügyi kancelláriája, minek köszönhetően további áradásokra nem kell számítani. Kitakarítottam a szifont, és nem Sanyi, nem egy spirálfüzet rugójával tettem.

Politikailag inkorrekt erkély

A lakást már pár képpel bemutattuk, most viszont kicsit bővebben szólnék az erkélyünkről. A nappalink végén egy szinte az egész falat elfoglaló, két szárnyú, eltolható ajtó vezet az erkélyünkre. Maga az erkély a nappalival majdnem azonos szélességű, körülbelül 4-5 négyzetméter alapterületű téglalap plusz negyedkör alapú épületrész. Gyakorlatilag a nappalink meghosszabbítása. A fenti jó elrendezés, valamint a szinte állandó meleg idő miatt jobban ki is használjuk.


Gyakran kihúzzuk egyes, vagy kettes fotelünket, és ott ücsörgünk egy kicsit. Távlati terveink közt pedig szerepel, hogy étkezővé alakítjuk egy kis asztallal és pár székkel.
A létesítmény az utcafrontra néz. Szerencsére egy csendes kis utcában lakunk, ahol nagy néha vonulnak csak el pucér nők. A sarkon egy iskola van. Az udvarán reggelente tornaórát tartanak, így ha csak passzív szemlélőként is, de mi is részt veszünk a reggeli tornán.



Mivel az épület, amiben lakunk egy kis dombon áll, el lehet látni az alacsonyabban fekvő épületek felett. A város látképében viszont nincs semmi extra.



A lakás nyugati fekvésű, de az erkélyről rálátni a sziget északi oldalán húzódó Kirenia-hegyláncra, mely csipkézett csúcsaival pazar látványt nyújt. Ebbe a gyönyörű látványba rondít bele a hegy oldalára festett hatalmas észak-ciprusi zászló, mely azért készült, hogy bosszantsa a déli oldal lakóit.

A zászló egyébként éjszaka villog, mint egy karácsonyfa. Tényleg ordenáré látvány, tuti elérte a célját.

Egyébként itt - teljesen nyilvánvalóan - ez a kérdés nagyon érzékeny téma. Éppen ezért, ennél mélyebben nem is szeretnék belefolyni a tárgyalásába. Aki többet szeretne tudni a dolog hátteréről, annak kiindulópontként figyelmébe ajánlom ezt az angol nyelvű cikket.

Görög nyelvlecke magyaroknak

Első nyelvleckénken egy nagyon fontos szót fogunk megtanulni görögül.

Paprika: jelentése paprika, ejtsd: paprika, írd: pi, alfa, pi, ró, jota, kapa, alfa lásd még:

Szembe jött a boltban, muszáj volt megvenni, lefotózni, közölni. Színe répa-, íze téglapor. Hiányzol Kalocsa!

Megjött az univerzum

Alig, hogy felsírtam itt a blogon, nethiány ügyileg, máris hívtak a szolgáltatónktól. Szóltak, hogy ma reggel nyolckor jönnének netet kötni. Jöttek is. Nyolc előtt öt perccel itt voltak, és üszkve fél óra alatt bevezették az univerzumot a nappaliba, sok sok tévéadó és vezeték nélküli internet képében. Szóval most már nincs kifogásom. Este írok is, és remélem újabb jó hírt közölhetek. Vannak kilátások, de nem akarom elkiabálni. Most rohanok dolgozni.

Művészet az internet

„Attól, hogy nem értenek meg még nem vagy művész.”

Én igen is az vagyok. De ez a poszt mindenképpen. Vagy legalább a kép. Ha pedig nem értenétek, akkor elmagyarázom.
Az üres fal jelképezi a nagy semmit, a kép bal oldalán, a tévéállványunkon, dicstelen kartondobozban pedig látható az ígéret. Az ígéret az univerzumra, a mindenségre, 42-re, meg a kotyogós kávéfőzőre. Ezért hát a kép címe: A teremtés hajnalán, vagy valami ilyesmi.
Ma voltunk netért. Taxiba be, Cablenet ofiszba el, sor kivár, szerződés megköt, „bizalmatlansági depozit” befizet. Kész. Most már csak várni kell, hogy jöjjenek a szerelők, és a kis papírdobozból, na meg isteni mannából, vagy mittudoménmiből bevarázsolják az univerzumot a nappalinkba. A manna meg itt lassan érik, magyar fülünknek először értelmezhetetlen volt, mikor mondta a kedves ügyintéző hölgy, hogy maximum egy hónap, és jönnek a szerelők. Mennyi?! Annyi. Várunk. Várjatok, jövünk! Csigaszárnyakon repülünk felétek!

Bizalmatlansági depozitról meg csak egy nagyon hosszú bővített mondat. Ha nem vagy ciprusi, vagy nincs legalább jelópépöröd, - ami nagyjából egészéből ideiglenes letelepedési engedély -, akkor minden szolgáltató csúnyán néz rád, - és pofátlanul sok kauciót kér -, hogy ha eltűnnél, mint a kámfor, legyen ellensúlyozva a nemléted. Gondolom megjárták már párszor.

Vásárlás

Október 1-je itt munkaszüneti nap, az államalapítás ünnepe. Joggal gondoltuk, hogy a boltok ilyenkor zárva tartanak. Mi se nagyon terveztünk semmit aznapra. Reggel azért elsétáltunk a Pop Life-ba, ami a helyi kínaI boltnak felel meg, csak arabok üzemeltetik, ámde a tisztítószerek olcsók. Láss csodát, nyitva találtuk. Miután mindent megvettünk, felbuzdulva az eseten, felhívtuk az Ikeát. Kiderült, hogy ők is nyitva tartanak. Gyorsan ki is taxiztunk, hogy beszerezzünk pár olyan alapvető dolgot, mint tányér és evőeszközök. Nagy meglepetésünkre az Ikea előtti körforgalomban dugó volt. Úgy tűnik a helyiek az államalapítást shoppinggal ünneplik. Ikea után Zsófi átment a Carrefour-ba, ami olyan mint a Tecso, csak francia cég. Megvette a napi betevőnket, én meg addig a csajokat sasoltam, természetesen.

Bevásárlás után takarítottunk egy kicsit, aztán bezuhantunk az ágyba, azzal az elhatározással, hogy holnap tegerpartozni fogunk.

Fényképek

Az előző pár poszt "képtelenségeiért" most megpróbálunk kárpótolni Titeket egy pár képpel az első két napról.

Zsófi és a csomagjaink, amint a Shuttle bus-ra várunk.

Az egy órányi belvárosi séta alatt is készült pár figyelemre méltó kép:

Nicosia belvárosának egy különösen szép szeglete. Vigyázat, nem reprezentatív felmérés.

Nahát, itt ilyenek lógnak a fákon! Datolya.

Bizonyíték, hogy tényleg itt vagyunk mindketten.

Most pedig következzen pár kép az albiról. Éjszaka készült, és áram még nincs. Csodáljátok a vakunk teljesítményét!

Ahogy belépünk, ilyen a látvány. Hátulról előre, erkélyajtó, nappali, konyhapult/étkezőasztal.

Amerikai konyhánk/étkezőnk a másik oldalról. Van gáz, ami itt csodaszámba megy, de palackos.

Ez itt a hálószobánk, nem spóroltak a műmárvánnyal, ide is az jutott.

Igen, fürdőszobánk is van, ráadásul a WC-vel egy légtérben.

Egyenlőre ennyi, folytatás következik...

Első nap

Megérkeztünk, és máris annyi mindent történt, hogy ha nem írom le, akkor soha nem fogom, úgyhogy most megpróbálom összegezni mindazt, ami az úton, illetve az első nap történt. Figyelem, zanzásítva lesz az egész.

Reptér Ferihegy 2 B terminál:
Köszönjük mindenkinek, akik kikísértek, és még utoljára könnyes búcsút intettek nekünk! Túlsúlyosak voltunk, meg izgultunk kicsit a kézipoggyászban lapuló szódásszifon miatt, de minden simának tűnt, és túljutottunk a szigorított átvilágításon. Aztán mikor már épp fellélegeztünk, bemondták a nevemet, majd egy rendőrnéni bevezetett egy szűk kis szobába. Aztán kiszedette a nem kézipoggyászként feladott csomagomból a szódapatronokat. Egyenlőre ugrott a fröccs az itteni borokból. Ezek után minden simán ment.
Felszálltunk, elszálltunk, leszálltunk. Megérkeztünk a forró ciprusi éjszakába, és lazát átcsentük az egy üveg Gere Kopárunkat a biosecurity-n.

Érkezéstől minden simán ment. Shuttle bus-szal be a fővárosba, ott taxiba, el a hotelbe, ahol munkaadóim foglaltak nekünk előre szállást. A hotelben pedig várt az ágyunk, nem kellett fél éjszakát parkban aludnunk.

Reggel aztán gyorsan szereztünk helyi mobilszámokat, majd hívtam a srácot, aki ígérte, hogy segít albit keresni. Dél körül meg is jelent. Megnéztünk három különböző albérletet, amiből kettő nagyon, egy meg kicsit szomorított el minket. Aztán elmentünk ebédelni, ahol befutott a cég további két tagja. Megebédeltünk, cseverésztünk aztán még az irodát is megnéztük, ahol dolgozni fogok. Most jelezném, a kedves magyarországi exkollegáknak, hogy nem a pincében kell követ törnöm vasgolyóval a lábamon. Az iroda ablaka az óvárosra néz, a kilátás pazar, a sarokban pedig nem láttam csákányt letámasztva.
Ezután kaptunk Zsófival egy órácska kimenőt, amit a fent említett óvárosban császkálással töltöttünk.
Séta után ismét nyakunkba vettük a várost, és újabb három albit néztünk meg. A végére pedig sikerült szerződést kötni. Holnap még át kell íratni a villanyt a nevemre, és rá kell venni a villamosműveket, hogy kapcsolják vissza a kéróba az áramot. Ettől kicsit tartok, illeve attól, hogy ha valami miatt ez nem sikerül, lévén péntek munkaszüneti nap, hétvégére áram nélkül maradunk. A lakásról egyébként bővebben még fogok írni, sőt fotókkal is fogok illusztrálni mindent, de most megyek és alszom. Hulla vagyok, egy boldog hulla!