2011. január 15., szombat

Piac

Ma reggel kimentem a piacra. Már rég meg akartam nektek mutatni, de csak most vittem magammal fényképezőt. A piac szombatonként van az óváros egyik kis terén. Többnyire zöldségpiac, de van piaccsarnok is, ahol hentesárut is lehet kapni. Következzen a nicosiai piaci képekben. Felhívnám a notórius állatvédők, illetve vegák figyelmét, hogy egyes képek előtt csukják be a szemüket. A fényevők pedig jobban teszik, ha minden képet csukott szemmel néznek.


Ahogy a térre érsz, ez fogad.



Most a banánnak van szezonja, a kismajmok legnyagyobb örömére.



Többnyire helyiek járnak ki és többnyire az idősebb generáció.



A bácsi rátóti csikótojást árul.



Hentespult távolról



A bácsi jófej, de húst innen nem szívesen vennék.


Most pedig következzen az áru mustrája. Szeretem a piac színeit. Remélem, nektek is tetszeni fog. Az illatok is legalább ilyen jók, de azt sajnos nem tudom bedigitalizálni.


Paradicsom



Hagyma




Citrom



Padlizsán



Mandarin



Kolokasi



Articsóka



Sokminden



Grapefruit



Gomba



Mittudomén :)



Paprika, jó csípős



Pékáru



Oliva



Csiga



Boci


Itt a vége, fuss el véle, vagy fizesd ki becsülettel. Mi inkább kifizetjük, mert szeretünk visszajárni.

2011. január 12., szerda

Templomvölgy

Zsófi egyik régi barátja, Jani és családja tavaly tavasszal nyitottak egy szállót Mátrakeresztesen. Szégyen gyalázat, azóta csak most sikerült időt szakítanunk, hogy megnézzük.


Az épület az 1900-as évek elején épült vadászkastélynak. Később az egyház tulajdonába került. Ekkor átalakították, és egy tornyot is toldottak az épülethez, hogy templomként szolgálja a községet. A kétezres évek elején aztán az egyház új templom építésébe kezdett, de ehhez meg kellett válniuk a régi templom épületétől. Így került az épület Jani családjának birtokába. A család úgy döntött, hogy az épület külsejét megőrizve, a mai igényeknek megfelelő szállóvá alakítja azt.


Az épület fekvése, és külső adottságai kiválóak. A belső teret pedig teljes egészében újjáépítették. A belsőépítészetre mindenhol jellemző a minőségi anyagválasztás. Jó egyveleget alkot a modern stílus a rusztikus belsőépítészeti elemekkel.

A földszinten található a recepció, a társalgó - melyet a vadászházakba illő kandalló tesz hangulatossá – illetve az étkező. Az étkező mellett került kialakításra az apartman rész, mely két szobával, és egy önálló konyhával van ellátva.

Az emeleten találhatók a szobák. Ha jól emlékszem, két háromágyas, és négy kétágyas, melyből a két kisebb összenyitható.


Az egész épületből két részlet nyűgözött le leginkább. Az ebédlő alatt található kicsi pincehelység, mely ott jártunkkor még nem volt teljesen kész, de már fel volt benne újítva az-az ódon vaskályha, mellyel egykoron a templomot fűtötték. Szerintem hangulatos borkóstolók helyszínévé fog válni. A második pedig a toronyban kialakított pihenő, kávézó olvasó helyiség. Az apró közösségi helységből csodálatos kilátás nyílik a környékre. Ebben a szobában állva éreztem azt, hogy megálmodói maximálisan megérezték az épületben rejlő egyedi lehetőséget, és ki is használták azt.


Jani maga is vadászik, ezért nem csoda, hogy a hobbija felé húz a szíve. A hozzájuk látogató vadászoknak fegyverszekrényt is tudnak biztosítani. Hát így válik egy vadászkastély templomból ismét modern vadászkastéllyá.

2011. január 9., vasárnap

Élménybeszámoló

Karácsony nulladik és első nap
Malév szendvics, pálinka, vajas lekváros kifli, kávé, tiramisu, gomba leves, sajtkrém leves, töltött kápi, csülök, húsleves, kijevi jérce, töltött kápi, Bock Ermitage, Aszu törköly, Commandaria, húsleves, töltött kápi, rántott husi, halászlé, tiramisu, mama bejgli, datolya pálesz, halászlé, Commandaria, sült malachusi, tgsüti…

Valahogy így nézett ki a gyomrom számára az első két otthon töltött nap. A lista persze korántsem teljes, inkább csak tájékoztató jellegű.

Ezen a két napon találkoztunk szüleinkkel, testvéreinkkel, nagyszüleinkkel, és rokonságunk jelentős részével. Jó volt újra látni mindenkit. Annak ellenére, hogy tényleg nagy rohanás volt, úgy gondolom, nagyon jól sikerült a karácsonyunk.

Kultúrdzsentri
Az ünnepek között sikerült eljutnunk színházba kétszer is. A jegyeket ajándékba kaptuk, ezúton is köszönjük.

Az első darab a Thaliában Coelho tizenegy perc című könyvének adaptációja volt. A könyvet nem olvastam, de a darab után nem is vágyom rá különösebben. A produkció nagyon gyengére sikerült, nem ajánlom senkinek. És szerintem a sztori is sablonos, bár elhiszem, hogy könyvben jobb lehet. De ez persze csak az én véleményem.

A második a Madáchban a Jézus Krisztus szupersztár volt. Be kell valljam, nem szeretem a Broadway musical szuperprodukciókat. A darab mégis nagyon jó volt. A díszletek, a tánckar, a színészek, a koreográfia, mind-mind nagyon tetszett. Száraz Tamás mint Júdás még ebből is kiemelkedett. Ha szereted a musicaleket, mindenképpen nézd meg!

Bor – Pálinka – Szilveszter
Otthonlétünk alatt három különböző partin is sikerült részt vennünk. Először Sanyiéknál voltam Gödöllőn egy borozós, főzős összejövetelen. Boroztunk, ők pedig céklás rizottót főztek közben. Csak hármasban voltunk, illetve három és felen, ha beszámítjuk, hogy Kata állapotos. Persze a gyerek nem ivott.

Még aznap, a rizottó után csatlakoztam egy másik buliba, Lacánál. Az otthoni kisüsti pálinkafőzés rejtelmeiről és buktatójáról tartott kiselőadást Andris, majd pálinka kóstolás következett. Az előadásnak sajnos csak az utolsó egyharmadára sikerült odaérnem.

A partysorozatot a szilveszteri buli zárta Solymoson. Melynek csúcspontján Sanyi betolt egy Tiramisu likőr-Krauter likőr koktélt. Egy barátja pedig videót készített róla. Volt még gitárforrasztás a padláson, meg persze privát tűzijáték. A buli egy részéről csak meséltek.

Itt jegyezném meg, hogy legnagyobb sajnálatunkra nem mindenkivel tudtunk összefutni, akivel szerettünk volna. Remélem, legközelebb pótoljuk.

Makacs sárkány
Vezetni megint a sárkányt olyan volt, mint szexelni az exxel. Ösztönösen tudtam, hová kell nyúlni, hogy jó legyen. Kicsit megkopott, kicsit rozogább, mint az emlékeimben élt, cserébe én se nyomtam már úgy, mint régen.

Mindezeken felül persze a rohadt dög meg is makacsolta magát, és kétszer is nemtetszését fejezte ki. Az első eset, tessék, lehet röhögni, sikerült belezárnom az autóba a kulcsot. Úgy, hogy járt a motor. Persze hogy reálisan ilyet nem lehet, és kenegethetném a dolgot Riasztós Csabira, akinek az anyukája azon a szép téli reggelen nagyon sokat csuklott. Egyértelműen látszik, hogy a riasztó környéki elektromos dolgok kezdenek tönkremenni a kocsiban, de akkor is, mi ez, ha nem Ghost int he shell?

Másodjára pedig a fűtött garázsból nem volt hajlandó kiállni a kicsike. Inkább lemerült az aksija.

Jó volt otthon. Most, hogy ezt írom, megint nagyon hiányoztok. Hiányzik a család, rokonság, barátok, ismerősök.

2011. január 8., szombat

Vízkereszt, vagy amit akartok

Tudom, hogy arról kellene írnom, mi volt otthon karácsonykor, de mit tehet az ember, ha épp most csütörtökre esett Isten fiának víz alá merítése. Hatodikán volt vízkereszt.

Cipruson a vízkereszt szünnap. Az egyik kollégám pedig ennek alkalmából meghívott minket magukhoz ebédre. Így esett, hogy a csütörtöki napot grillezéssel -ausztrál és új-zélandi olvasóink kevéért barbizással(Értsd: Barbecue) -töltöttük.
Azért mókás, hogy miközben egy szál ingben álltam a sülő husik mellett, a szemem rátévedt egy- a sarokba támasztott- nagyobb lapátra, és az első dolog, ami beugrott, hogy biztos a hó miatt van idekészítve.

Barbi után volt evés-ivás beszélgetés az étkezőben. Továbbiakban következik pár kép az eseményről.


Zöldség nyárs


Pezsgő Zsófi


Füstokádó barbi hólapáttal


Kolléga alkot

2011. január 7., péntek

Szódafolyam

Karácsonyi élménybeszámolót ígértünk. El is kezdem, az elejéről, vagy a végéről, vagy nem is tudom. Mindegy, a sornak is két vége van, mégse kolbász.

Zsófitól karácsonyra egy szódagépet kaptam. Ami ott állt dobozban a karácsonyfa fotel alatt már hetek óta, de nem bonthattam ki, csak karácsonykor, ami ugye azt jelentette, hogy tegnap. Nem gondolhatjátok, hogy haza, majd visszacipelünk egy akkora dobozt.


A szódagépnek persze előzményei vannak. Egy mondatban annyi, hogy én kérem akartam szifont hozni, de a patront kiszedették a bőröndből. Itt pedig nem divat a bubis víz. Ha lehet is kapni kóla árban van. Aztán megláttam, hogy a SodaStream forgalmaz itt is szódagépeket. A következő gondom az volt, hogy ahhoz drágának találtam, hogy befürödjek vele. Mert ha nem csinál elég szúrós vizet, akkor oda a dédelgetett fröccsélmény. Szerencsére, miközben épp ezen agyaltam, egy új zélandi blogger, Pappito beszámolt saját hasonló szerzeményéről. Gyors levélváltás után megbizonyosodtam arról, hogy nem fogok mellé, ha ezt a márkát választom. Már csak a beszerzés volt hátra, de Zsófi megelőzött és kijelentette, hogy ez a karácsonyi ajándékom, de nem bonthatom ki…

Most kibonthattam. A szerkezet pofon egyszerű, aki a klasszikus szódásszifonnal tud szódát csinálni, annak a SodaStream gépeivel is menni fog a nedű előállítása. A csomagban található két nyomásálló egy literes műanyag flaska, ebbe kell vizet tölteni, majd a géppel széndioxiddal dúsítani. A hagyományos szódásszifonnal szemben nagy előnye, hogy fokozatmentesen szabályozhatjuk, mennyi buborék kerüljön a vízbe. Arról pedig, hogy ne robbantsuk fel a rendszert, egy szelep gondoskodik.
A SodaStream mindenféle szörpöket is árul, hogy ezzel növelje gépei eladását, de mi nem élünk ilyenekkel.


Összességében Magyarországon nem éri meg ilyet venni, amíg lehet kapni hagyományos szódásszifont, de ha a világ olyan szegletében élsz ahol a szóda kuriózum, ott simán. Számos országban forgalmazzák a szerkentyűt.


Zsófi tőlem bicajt kapott, amiről már meséltünk itt a blogon.

Maradjatok vonalban, hamarosan mesélünk az otthon töltött időről is.

Bál Limassol

„A szentmise véget ért, menjetek békével. Kedves testvéreim, hirdetni szeretnék. Opel Astra eladó…”

Minden ex-Szentjóskásnak ismerős lehet a fenti klasszikus. Most én is hirdetni szeretnék, de elsősorban azoknak, akik január 15-én Cipruson tartózkodnak. Kép és szöveg alább.


A Ciprus-Magyar Baráti és Kulturális Kapcsolatok Társasága szeretettel meghívja Önöket az éves bankettjére, amely 2011. január 15-én 20:30 órakor kerül megrendezésre Limassolban, a Louis Apollonia Beach Hotelben *****.
A rendezvényen fellép: Dimis Michailides, bűvész.
A belépődíj ára €30 (felnőtt) és €15 (gyerek) Az ár magában foglalja a büfé-vacsorát és korlátlan italfogyasztást helyi italokból.
Igény esetén tudunk kedvezményes szállást biztosítani a helyszínen.

További Információ a hírlevelünkben és a honlapunkon
Asztalfoglalás, jegyrendelés az alábbi elnökségi tagoknál:
Nikózia, Larnaka: Balika Katalin (99609400)
Limassol, Páfosz: Prodromou Líviα (99696896)
http://www.cyprohun.com/

2011. január 3., hétfő

Visszatértünk

A szigetre is, meg az éterbe is. Ma hajnalban tett le minket a repcsi, majd egy fanyar humorú angol bácsi fuvarozott a fővárosba. Fél hattól már aludhattunk is, hogy reggel kipihenten mehessünk munkába.

Otthon az ünnepek hevében nagy volt a sürgés-forgás. Élménybeszámoló hamarosan, csak előbb kialusszuk magunkat.