2011. október 17., hétfő

Fesztiválok ideje

Szeptember Cipruson úgy látszik a fesztiválok ideje. Három hétvégén három különböző fesztiválon is sikerült részt vennünk. Mindegyik kellemes meglepetést okozott.

Az első fesztivál a limassoli borfesztivál. Ez egy hosszú rendezvény volt, ezért mi repetáztunk is. Az első és az utolsó napján is megjelentünk, mivel mindkettő hétvégére esett.
Őszintén megmondom, a magyar bornapokon, borfesztiválokon nevelkedve kicsit szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban. Azt tudtuk, hogy van belépő, ami határeset drága volt, de járt hozzá egy üveg bor is. Azt viszont hogy mi vár minket bent, nem nagyon sejtettük. Ahogy kiderült, maga a Mennyország. A bejáratnál lehetett nagyker áron poharat és/vagy palackot venni. A pohárral aztán szabadon lehetett kóstolni. A palackot pedig folyóborral kérhette tele az ember ahányszor nem szégyellte. A borászatok terén viszont nem volt túl erős a felhozatal. A sziget négy nagy borászata mellett négy kis borászat vett még részt a rendezvényen. Emellett számtalan kifőzde, édesség és ajándékárus kínálta még portékáját. A rendezvényt mindenféle program színesítette. Volt szőlőtaposó tánctól kezdve rendőr fúvószenekarig minden.









A második fesztivál amire sikerült eljutni, a nicosiai fagyifesztivál. Az óváros tövében a Famaguszta kapunál rendezték, ami a régi városfal kapuja, most rendezvényközpont. Itt egyébként egy fotókiállítást is meg lehetett nézni, amelynek egyik témája mi más-a fagyi volt. A kapu melletti ligetben a sziget összes fagyigyártó cége állított fel pavilonokat és mért fagyit a kígyózó sorokban álló embereknek. Mindez teljesen ingyen. Értitek, ingyen fagyi a népnek. Én még sosem voltam rosszul fagyitól. Na de most... Ráadásul olyan érdekességeket is kóstolhattunk, mint gránátalma fagyi.






Harmadjára a már korábban említett sörfesztivál maradt. Ez ráadásul egybeesett apuék ittlétével. A fesztiválon ugyan nem ingyen, de nagykeráron mérték az összes szigetre importált sört. Volt köztük rengeteg különlegesség. Mi pedig módszeresen végigkóstoltuk az összeset. A végére pedig még kánkánozó csajok is kerültek.








Összegzésül a magyar lehúzós vurstlizós fesztiválokkal szemben bárkinek szivesen ajánlom az itteni fesztiválokat. Nem tesz rossz lóra, aki betéved egy-egy ilyen helyre még akár nyaralás közben is. Persze a görög népzene, sok kaja, cukorkaárus ezeket is bőven körüllengi, de valahogy mégis egyedi hangulatot árasztanak. És legfőképp az ember nem azt érzi, hogy a pénztárcájára utaznak...

Apuék

Hosszas hallgatás után végre ismét van egy lehelletnyi időm, hogy írjak a blogra. Az elmúlt időszak elég sűrű volt. Egy részéről írt már Zsófi, de még mindig van elmaradásunk az élménybeszámolókkal. Igyekszünk pótolni!




Az egyik ilyen számunkra fontos esemény volt, hogy szeptemberben közel két hétig nálunk vendégeskedett Erzsébet és az apukám.


Az itt töltött idő egy részében hagytuk őket önállóan bóklászni a szigeten, de volt négy nap, amit teljes egészében együtt tudtunk tölteni.



Ebben a négy napban rengeteg halat és tengeri herkentyűt ettünk, meglátogattunk egy helyi borászatot, ahol remek borokat kóstoltunk. Eljutottunk a nicosiai sörfesztiválra, ahol a Keo és Calsberg mellett más import söröket is ittunk.




Természetesen szinte már kötelezően elvittük őket is Agia Napára, hogy a sziget természeti szépsépgeit is megmutassuk nekik, valamint elmentünk Afrodité szikláit is megcsodálni.
Sokat beszélgettünk és jól szórakoztunk.


Örülünk, hogy itt voltatok és várunk vissza Titeket!

2011. szeptember 29., csütörtök

Első ciprusi évforduló

Hát, ezt is megéltük...1 évvel ezelőtt landolt a gépünk Larnakában. 1 éve vágtunk neki egy teljesen új életnek, hagytunk magunk mögött mindent és mindenkit. 1 év...milyen hosszú idő, ugyanakkor milyen rövid... Egy pillanat alatt elröpült. Nem volt egyszerű, hullámvölgyeink voltak, vannak és valószínűleg lesznek is. De nem bántuk meg a döntésünket. Hiszek abban, hogy az önmagunk és terveink megvalósítása felé vezető úton egy nagyon jó irányban indultunk el!

2011. szeptember 17., szombat

Utolsó nyári vendégeink

Július utolsó napjaiban Zsuzsi és Henrik látogatott meg minket.


A hétvégén közösen kirándultunk, hét közben egyedül fedezték fel a szigetet.

Jártunk Agia Napa környékén: Láttunk vízen járó Minit:
Óriási vízi Bosch fúrót:
Krokodilt:
Voltunk Afrodité-sziklájánál:
Lefkarában:
A Trodosz-hegység nyúlványán fekvő kis falu az azsúrhímzés (lefkaritika) és ezüst ékszer készítésének központja.
Kolossiban:
Kolossi várát a johannita rend lovagjai építették a 13. században. Elsősorban mézédes fekete szőlőt és cukornádat termesztettek, amiből Commandariat, édes vörös bort állítottak elő. Az épület szomszédságában található egy középkori vízvezeték vége.

Jókat ettünk (és ittunk)


Szuper volt ez a néhány nap, pillanatok alatt elröpült az idő, és már mentetek is haza... Legközelebb hosszabb időre várunk vissza Benneteket!

2011. szeptember 15., csütörtök

Polisz

Nagyon rég nem írtunk már ide, aminek számos oka van. Rengeteget dolgozunk, későn érünk haza, Tamás versenyre készül, ezért minden szabadidejét arra fordítja, vendégeink voltak, mi is utaztunk...

De az elmúlt 2 hónap fontos pillanatait semmiképp nem szeretnénk kihagyni a blogból, így most néhány visszamenőleges élménybeszámoló következik.

Miután Tamás anyukájáék hazamentek, a következő vendégeink érkezéséig volt egy szabad hétvégénk júliusban. Úgy döntöttünk, hogy a sziget nyugati részére, Poliszba utazunk pihenni.

Szombat reggel jó korán elindultunk a közel 200 km-es (!!! :)) táv megtételére. Első megállónk Zygi mellett volt, katasztrófaturistáskodtunk, bár a robbanás eredménye (szerencsére) innen nem látszott.





Pafosztól nem messze a hegyekben,- egy rettenetes földút végén, amit terepjárókra terveztek- található egy gyönyörű forrás. A legenda szerint ez Adonisz fürdője. Annak, aki itt megmártózik, férfiasságára/termékenységére nem lesz gondja élete során.











Pafosz környékéről az első dolgok egyike, ami eszembe jut, a banánültetvény. Most is elhaladtunk néhány mellett...



majd az Agios Georgios kápolnához értünk. Itt már korábban is jártunk. Különleges látvány tárul elénk innen.




Késő délután megérkeztünk Poliszba. Szállásunk gyors feltérképezése után megnéztük a parton a naplementét


és egy nagyon finom rozéval zártuk a napot.



Vasárnap reggel az Akamasz-félsziget felé vettük az irányt, de nem jutottunk messzire. Ismét rá kellett jönnünk, hogy terepjáró nélkül vannak helyek, ahol nem lehet közlekedni. Viszont fürödtünk egy jót, megebédeltünk és koradélután az utolsó megállónkhoz indultunk.






613 méter magasan található Ciprus egyik legszebb kolostora (Agios Neofytos). A 12. században egy remete vonult vissza ide, majd szerzetesi közösséget alapított. A szerzetesek sziklába vájt barlangokban éltek, mely ma is látható. A barlangokat freskókkal díszítették.






Beszámolónk hamarosan folytatódik, ahogy Tamás mondaná: maradjatok vonalban!