„Check this up!” flashelek

Szombat reggel a kocsi csomagtartójában turkálva, egy cd-tartóra bukkantam. Benne rendre: Modern Talking, Prince, Run DMC műsoros cdk, valamint két írott korong, mindkettőn ciril betűk. Az előző tulaj - ugye mondtam már - orosz volt?! Meg mindenevő is, ezek szerint. A lemezek közül a Run DMC-t gyorsan beválogattuk útitársnak. Egész Pafoszig az szólt. Odaérve "microphone hair" frizkóban, meg "old school" adidas melegítőben szálltunk ki a kocsiból.

Az úton a korong pedig meghozta az emlékeket. Valahol Limassol magasságában csendült fel az ominózus Its like that, amit egyből követtek az emlékek. A garázsban breakelünk, Peti begurul az asztal alá. Súúúú-úúúle métyhen, Zsolti a fal felé fordulva. Satyó balett előadása. Laca meg Sanyi eltüzeltek egy utánfutónyi fát, de egy húst sem sütöttünk meg. Noémit megufóztattuk. Poszi laptopja úszik a sörben... és még ezernyi apró mozzanat. Gondolom volt Kalapács idő is. Köszi minenkinek, aki ott volt, és csak asszisztált, vagy éppen aktívan részt vett az őrületben, amivé a búcsúbuli fajult. Azt hiszem, most tört rám először a honvágy, és itt a hon egyenlő a társasággal, amit a hátunk mögött hagytunk! Rokonok, barátok, ismerősök...

Két napos paphosi túránkról részletesen beszámolunk még. Maradjatok vonalban, és kommentezzetek, hogy tudjuk, nem a falnak írunk!