Jeruzsálem - második nap

Szombat=sabbath. A zsidók szent pihenőnapja. Idézzük fel, mit is mond az Úr, Izrael Istene Mózes második könyvében a szombat ünnepéről: "Vigyázzatok, hogy szombatomat megtartsátok, mert jel az közöttem és közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy tudjátok, hogy én, az Úr szentséget kívánok tőletek. Tartsátok meg szombatomat, mert szent az nektek. Aki megszentségteleníti, halállal lakoljon, s aki dolgozik rajta, irtassék ki népéből. Hat napon dolgozzatok: a hetediken szombat van, szent nyugalom az Úr tiszteletére. Mindaz, aki munkát végez azon a napon, halállal lakoljon. Tartsák meg Izrael fiai a szombatot, és üljék meg nemzedékről nemzedékre. Örök szövetség az közöttem és Izrael fiai között. Örök jel az, mert hat nap alatt alkotta az Úr a mennyet és a földet, és hetednapra felhagyott a munkával." Néhány szállodában van úgynevezett sabbat lift. Ez a lift automatikusan megáll minden emeleten, hogy az utazóknak még gombot se kelljen nyomniuk. Gondolom lassabb vele feljutni a huszadikra, mint gyalog.

A sabbat ránk nézve azt jelentette, hogy a zsidó negyedben semmi nem lesz nyitva. Ezért elhatároztuk, hogy elmegyünk Betlehembe. Reggel indulás előtt még megnéztük a Dávid tornyot, Jeruzsálem citadelláját, ami közvetlenül a szállásunk mellett volt, múzeum és régészeti látványosság.
Ez egy - az idők folyamán többször átépített - erődítmény, melynek alapjait Dávid király korában rakták le.

Dávid tornya Zsófival

Kilátás a Szikladómra

Amellett, hogy maga az épületkomplexum is nagyon hangulatos, falairól remek kilátás nyílik a városra. Az erődben több kis kiállítás is helyet kapott. A város 4000 éves történelmét több termen át mutatják be, de van itt makett-terem, és még egy -az írás kialakulását bemutató- interaktív mini kiállítás is.

A város makettje

Az írás kialakulása

Bár a hely belépős, csak ajánlani tudjuk.

Dávid tornya után átsétáltunk a városon, és egy kiadós adag humusz elfogyasztása után buszra szálltunk, hogy elmenjünk Betlehembe.

Humusz

Betlehem mindössze tíz kilométerre fekszik Jeruzsálemtől, viszont palesztin fennhatóság alatt áll. Maga a hely nagy csalódás. Három fő látványossága van. A Születés temploma, melyet a születés helye felé emeltek, a Szent Katalin templom, illetve a Tej templom. A Tej templom az a hely, ahol állítólag Mária szoptatta a kis Jézust. Szoptatás közben egy csepp tej lecsöppent a sziklákra és vakító fehérré változtatta azt. Szerintem kamu. Nincs is ott vakító fehér szikla. Viszont van sok szoptatást ábrázoló szobor.

Szoptatás plasztika

Visszatérve a Születés templomára. Személyes csapás volt egy turistacsoport nagymami. Mindegyik zokogott. Egyesével letérdeltek, és megpuszilták a születés helyét, amit bérelt fotósuk rögzített. Voltak vagy harmincan. Ráadásul félbeszakította őket egy csapat tömjénező pap. Azt hittem megőrülök, mire bejutunk.

A Születés temploma

Szent Katalin templom, ahol a pápa az éjféli misét tartja

Pont a csillagra született

Még a templom bejáratáról elmesélem, hogy régen szép nagy volt, de aztán befalazták. Az eszme az volt, hogy Jézus életében mindenki előtt meghajolt, legalább egyszer mi is hajoljunk meg előtte. Az eszme mögött meghúzódó valós ok pedig az, hogy a lóval ne lehessen bemenni az épületbe. A háborús stratégia szent dolog.

Minden szempontból praktikus bejárat

Betlehemből visszaérve bőven volt még időnk naplementéig, ezért utunkat az Olajfák hegye felé vettük. Az Olajfák hegye az óváros kapuján kívül áll. A Bibliából ismeretes, hogy elfogása estéjén, az utolsó vacsora után ide ment fel Jézus, kétségbe esett, majd beletörődött sorsába, végül elfogták. A hely másik érdekessége, hogy a zsidók szerint itt fog majd megjelenni Messiás. Épp ezért a tehetősebb hívők a hegy nyugati oldalába temetkeznek.

Közvetlenül az Olajfák hegyének lábánál egy sziklatemplomban található Mária sírja. Ez kicsit zavaros nekem, mert mintha tegnap még a Sion-hegyen mennybe ment volna. Mindegy apróságra nem adunk. Szóval Mária sírja.

Mária sírjába vezető lépcső

Mária sírja

Nem sokkal fölötte, a Gecsemáné kert, ahol hiszitek vagy sem, a kétségbeesés sziklája felé emeltek egy templomot. A templom kertjében még mindig állnak azok az ős-öreg olajfák, melyről ilyen olyan okból ágat kell szakítani, ha már ott jár az ember. Gondolom, ennek a vallási hisztinek a fák annyira nem örülnek.

Zsófi és egy nagyon öreg olajfa

Gecsemáné kert a kétségbeesés templomával

A kétségbeesés sziklája

A zarándokhelyek meglátogatása után még felsétáltunk a hegy tetejére, hogy készíthessünk pár képet.

Az Olajfák hegyén. Előlről hátra: Zsófi, sírok a hegyoldalban, óváros.

Mire visszamentünk a szállásunkra már sötét volt. A nap végére rendesen elfáradtunk. Mivel forró leheletű barmok még mindig nem voltak a szobában, kértünk a recepción egy elektromos hősugárzót, hogy ne fázzunk.

Egy kalap Zsófi fényképezője elől menekül

Folytatjuk…

A következő rész tartalmából: Legközelebb elmeséljük az autótbérlés körüli kalamajkát, valamint elmondjuk a hátralévő két nap történetét.

Ja igen, és hogy hogyan csúsztam le az év legnagyobb üzletéről: Betlehemben egy palesztin taxisofőr háromszáz tevét ajánlott Zsófiért. Mondtam neki, hogy minimum ötszáz. Erre bólogatott, hogy oké, részéről áll az alku. Végül elhajtottam, mondván mit kezdenék én annyi tevével. Itthon egy kollegám megmondta. "Nyithattál volna tevefarmot." Késő. Zsófival jöttem haza, nem tevékkel.