A rend őrei

-Gimme lojt!
-What?
-Gimme Llojt!
- Á, jú want some light?

Tegnap a szokásos időben hazafelé tekertem munka után. Mostanában hat körül sötétedik, ezért bár nálam voltak a biciklilámpák, felcsatolva a kormányon, de kikapcsolva.

Fordulok ki a négysávosra ahogy szoktam, látom, hogy a buszmegállóban előttem rendőrök. Első gondolat, nem vallom be, hogy van jogsim, nem lesz mit elvenni. Aztán látom, hogy a járdán fekszik egy összetört motor. Jól van, helyszínelnek, kisebb gondjuk is nagyobb nálam. Ekkor leintett az egyikük. Fékezek, látom, hogy nő, kattog az agyam, majd csak kimagyarázom…
- Pam-pam-pam.. Light! - Gondoltam, nem tüzet kér, kezdem a magyarázkodást, hogy itt van a kormányon, bekapcsolom, látja, világít, de fényes nappal van…
Azért csak menjek vele, mert ad másikat. Tessék? Mindegy, megyek utána, tolom a bicajt, lelki szemeim előtt a néni gumibotja. Odalép az autóhoz, benyúl a kesztyűtartóba, kivesz egy dobozt és odaadja. Nézek rá kerek szemekkel, bontom a dobozt. Biciklilámpa. És akkor most ezt, nekem? Igen, igen, jó utat!

Így lett Zsófinak is biciklilámpája.

Pingvin jelmez

Mivel idén már kétszer is úsztam a tengerben, be kell látnom, a szezon elkezdődött. Nem halaszthattam tovább a merüléshez feltétlen szükséges felszerelések beszerzését.

Ezért szombaton elmentünk Alexszel együtt a Survival-ba, hogy vegyünk nekem egy ruhát. Az elképzelés az volt, hogy az első ruhám egy nem túl drága, de használható darab lesz. Szerettem volna mellé még egy nagyon jó vadászuszonyt, olyat, amit csak egyszer kell megvenni, de ez nem jött össze. Egyrészt mert a boltban nem volt egyáltalán, másrészt pedig azt a tanácsot kaptam, hogy előtte próbáljak ki párat, hogy tudjam, valójában mire van szükségem.

Visszatérve a ruhához. Mivel már úsztam a tengerben, és nem fagytam bele, ezért Alex is, és az eladó srác is azt javasolta, hogy 3mm körülit nézzek. Az ár, méret, vastagság háromszögben végül egy Beuchat Mundial Cammo Green 3.5mm ruha maradt. Úgyhogy megvan az első terep színű pingvin jelmezem.


Lett még hozzá egy pár kesztyű, hogy a ki-be mászkáláskor ne sértsem meg a kezem a sziklákon. Illetve megfelelő mennyiségű súly, hogy balanszírozva legyek a víz alatt. Ja,és kaptam egy húsz százalékos kedvezményre jogosító törzsvásárlói kártyát. Ezen meg sem lepődöm. Ez itt így szokás. Bemész valahová vásárolni, és kapsz egy bónusz kártyát.

Az egyetlen szívfájdalmam csupán az, hogy a következő két hétben biztosan nem fogom tudni kipróbálni új szerzeményeimet.

Tavaszi virágok

Szombaton ismét bicikliztünk és a tengerparton sétáltunk.


Először a nicosiai Ahtalassa parkban voltunk.


Egy szép nagy park, tóval, vadkacsákkal. Vannak fák, meg bokrok, köztük kis ösvények és padok...


Egyszóval rendes park, na.


Vasárnap a Konnos-öbölbe mentünk. Ide is vittünk bicajt.


A hely nagyon közel van az elmúlt heti célpontunkhoz, a Greko-fokhoz.


A tenger ugyanolyan szép kék, a sziklák pedig fehérek.

Nem is untatunk titeket az előzőhöz hasonló fotókkal. Helyettük azokról az apró kis virágokról teszünk fel pár képet, amik így tavasszal nyílnak a szigeten.

Akit mégis érdekelnek a kirándulásunk egyéb fotói, kukkantson be Zsófi Facebook oldalára.

Karnevál

Múlt hét végén Limassolban megrendezésre került a karnevál. Mindenkitől azt hallottuk, hogy menjünk, mert érdemes, meg mert a szigeten a legnagyobb, satöbbi. Mentünk. Meg még rajtunk kívül rengetegen. Mindenki beöltözve. Legalább egy álarc, kalap, de inkább jelmezek. A kedvencem egy párocska volt, akik Piroska és a farkasnak öltöztek. A lány volt a farkas. Mi persze Zsófi és Tamásként jelentünk meg, a bigott szereposztásban. Mire kinézelődtük magunkat a tömegben, meg átdesztilláltunk némi alkoholt, hogy érezzük a feelinget, megkezdődött a felvonulás. Két és fél órán át tartott.

Voltak szépek,






aranyosak,










stewardesek,



zombik,



Michael Jacksonok,


Lady Gagák,



mindenféle járművek,








egyébmások,




ordenárék,



és Ő.

A férfiak nőknek öltöznek farsangkor/karneválkor, szerintem nem vicces, inkább csak fantáziátlan. Ennek ellenére nehéz faarccal elmenni emellett a magát négerekkel cipeltető, kisbirkát a keblére ölelő borostás angyalka mellett.

Greko-fok

Szombaton nagyon szép időnk volt. A netes időjárás-előrejelzés szerint 21 fok, 3 km/h széllel. Ennek tudatában felpakoltuk a bringákat, strandszerkót és elmentünk a Greko-fokhoz. Ezen a környéken jártunk már korábban is. Akkor ezt írtuk róla.



Most az autót szintén a barlangok mellett állítottuk le. Amíg én megnéztem, hogy milyen a víz, addig Zsófi napozott. A víz kétszer fél óra teszt után jelentem, jó volt. Nem épp pancsi meleg, folyamatosan mozogni kellett, hogy ne fázzak. De azért nem volt rossz program március 5-re. A lelkesedés egyébként is fűtött már rendesen.



Mire visszamásztam a sziklákon Zsófihoz, meg is száradtam. Aztán biciklire pattantunk és tekertünk egyet a környéken. Elgurultunk a sziget legdélkeletibb pontjához, illetve az itt lévő katonai radarállomás bejáratáig. Onnan visszafelé tettünk egy kis kitérőt az Agioi Anargyroi kápolnához.




Egész nap gyönyörű időnk volt, jó kis tavaszi kirándulást sikerült összehozni.

Articsókakrém

A piacos bejegyzés óta lógok Editnek egy jó kis articsókás cikkel. Egyrészt lusta voltam, másrészt csak a második kísérlet sikerült említésre méltóan. Első kísérletünk csak arra volt elég, hogy bizonyítást nyerjen a tény, az articsóka finom.

Mostanában a növény kilója 0.7 euró körüli áron kapható. Ez akciós ár, mivel a virágok már elég öregek. Főszezonban 1 euró körül vannak. Épp az öregségük miatt a szirmok már nem fogyaszthatók, csak az articsókaszívnek nevezett vacok rész. Legutóbb három virágból bűvészkedtünk. Ennek a története következik most. Először is itt egy kis videó ami alapján elkezdtem a folyamatot.

A szétvágás, citromos párolás részig teljesen ugyanazt csináltam én is. Csak mint mondtam, a levelek itt már ehetetlenek voltak, ezért azokat tőből letépkedtem. Ami maradt,azt leszőröztem, majd a szőrtelen párolt articsóka szíveket lemértem. A több mint egy kilónyi articsókából (3 nagy virág), alig 12 gramm használható rész maradt.

Lélekben számítottam rá, hogy sok virágból kevés ehető rész lesz, ezért ezt a receptet néztem ki magamnak jó előre. Amitől persze eltértem itt-ott.

A 12g zölddel ugyanennyi fetát és egy gerezd fokhagymát botmixerrel házasítottam. Ment még bele egy kis szárított bazsalikom. Nem volt friss. Aztán még öntöttem hozzá egy kicsit a párolásból visszamaradt citromos léből. Hát igen, az utolsó citromot pont a párolásnál használtam fel, a recept meg kért még egy kicsit. Ment még bele egy kis őrölt bors, meg egy fűszer, amit még Isztambulból hoztunk és azt remélem, hogy római kömény.

Az eredmény selymesen krémes paszta lett. Ezt pirított cibatta szeletekre kentem. Tudjátok, a maradék szikkadt pékárut pirítósnak jó befogni. Hát így készül a „Nagymama receptje” articsókakrém.