Ayia Napa –Sea caves

Ayia Napa mellett, a Greko-fok közelében figyelhető meg egy érdekes természeti jelenség. Errefelé a talaj puha homokkő, a felsőbb egy-két méter pedig keményebb kőzet. A part meredek sziklafalként szakad a tengerbe. Ahogy a hullámok az alsóbb puha homokkövet szüntelen ostromolják, a falban egyre mélyebb barlangok keletkeznek, melyek amikor elérik azt a kritikus méretet, hogy már nem képesek megtartani a felsőbb kemény kőzetet, egyszerűen beszakadnak. Ennek a folyamatnak az eredményeként jött létre, illetve szép lassan ma is alakul az a tengeri barlangrendszer, öböl, amit a hétvégén meglátogattunk.


Az égiek megint kegyesek voltak hozzánk, és amellett, hogy a nap szikrázóan sütött, a szél sem fújt. Ennek köszönhetően, a kis öbölben a víz szinte tükörsima volt, és olyan meleg, hogy szerintem ilyen meleg nem is volt, mióta itt vagyunk.


A fent leírt természeti jelenség látványa elragadó. A világossárga, helyenként már-már fehér homokkő és a tenger kékjének szinte ezer változata szemet gyönyörködtető látványt nyújt.


Mindezt fokozta, hogy a szikláról lesétálva -bátrabbaknak leugrálva- az öböl vizében kedvére pancsolhat a látogató. Merem állítani, hogy az öböl és környéke az egyik legjobb sznorkelező hely a szigeten. A tenger feneke itt homokos, de a parthoz közel a víz alatt mindenhol köves a bezúdult sziklák miatt. Ezért az élővilág igen gazdag. Láttam tintahal rajt, medúzákat és rengeteg féle halat.


A hely egyetlen hátránya, hogy sokak által kedvelt, ezért még most, abszolút holtszezonban is nagyon sokan voltunk.


Jól éreztük magunkat, Zsófi sokat napozott, én pedig alig látszottam ki a vízből.