2011. december 1., csütörtök

Utolsó észak-ciprusi kirándulásunk, avagy a romok és mozaikok nyomában...

Soli

Csaknem 1 órányi autóútra, Nicosiától nyugatra található az athéni betelepülők által ie.600 körül létesített város, Soli. Az emberek elsősorban rézbányászatból éltek itt. A régészek egy teátrum és egy ókeresztény bazilika romjait tárták fel.





A feltehetőleg Ciprus egyik legrégebbi (ie.5. századból származó) temploma a történelem során többször újjáépült. A legenda úgy tartja, hogy Szent Márkot itt, Soliban keresztelték meg.






Mozaikpadlóját szép állatábrázolások díszítik.


A színház nézőteréről letekintve a színpad hátterében a Földközi-tenger látszik.



Az ásatások még ma is folynak, eddig csak egy kis rész került feltárásra.







Vouni

Utunkat Soliból Vouniban folytattuk. Egy 255 méter magas fennsíkon találhatóak az ie.500 és 380 között lakott palota romjai.



Királyi székhely lehetett, de az mindmáig vitatott, hogy kié. Tulajdonosa kifinomult ízléssel bírhatott, kedvelte a luxust. A palota három szintjén 140 szoba és egy termálfürdő kapott egykoron helyet.



2011. november 28., hétfő

Kézimeccs - Fradi Cipruson

November 27-én este Nicosiában rendezték a European University of Cyprus - FTC-PLER férfi kézilabda-mérkőzést, amin persze mi is ott voltunk szurkolni.

A fiúk nagyon jól játszottak és végig vezettek, vagy döntetlen volt az állás.



A magyar szurkolótábor nagyon lelkes volt.



A vuvuzela már a múlté, most a tapsikolás a menő.



A pályán volt akció bőven.



Létszámban és hangerőben is felülmúltuk a ciprusi szurkolótábort.



A meccs eredményeként csapatunk kedvező helyzetből várhatja a férfi KEK nyolcaddöntöbe kerüléséért zajló párharc visszavágóját.



Hiszed vagy nem, a bírók etnikai és vallási hovatartozásáró itt is esett szó.



A végeredmény 22:24. Gratulálunk!!



2011. november 22., kedd

Kantara

Október volt az utolsó hónapunk Nicosiában. A költözésünk okairól és részleteiről majd később.

Észak-Ciprust már szinte teljesen bejártuk, 2 helyre akartunk még elmenni és mivel Nicosiából ezek sokkal közelebb vannak, mint Limassolból, így október utolsó 2 hétvégéjén ismét északra indultunk.

Szombat reggel Kirenia rendkívül hangulatos kikötőjében megreggeliztünk, ráérősen ücsörögtünk még itt egy kicsit, kávéztunk, backgammonoztunk, gyönyörködtünk a tengerben, a középkori várban, majd minden erőnket összeszedtük és elindultunk az utolsó – eddig még nem látott- várunk, Kantara meghódítására.




A Kirenia-hegylánc keleti szélén, 630 m magasan álló egykori kereszteslovag-várból gyönyörű kilátás nyílik a Karpasz-félszigetre és a Famaguszta-öbölre. Tiszta időben még a larnakai Sztavrovuni-hegy is idelátszik.

Kantara várának első írásos említése a keresztes hadjárok idejéből származik. Sőt,úgy vélik, hogy itt adták át Isaac Comnenust Oroszlánszívű Richárdnak 1192-ben. ( "Isaac Comnenus, aki Ciprus uralkodójává kiáltotta ki magát, sértő módon bánt egy hajótörés túlélőivel, melyben a harmadik keresztes hadjáratra tartó Oroszlánszívű Richárd hajói is szerencsétlenül jártak. Richárd bosszúból megdönti Isaac hatalmát. Limassolban elveszi Navarrai Berengáriát, ahol őt Anglia Királynőjévé koronázzák, ezzel Richárd hatalmába keríti Ciprust. Egy évvel később 100.000 dínárért eladja a szigetet a Templomos Lovagoknak, akik ugyanezért az árért továbbadják Guy de Lusignannak, Jeruzsálem trónjától megfosztott királyának.")

1228-ban Kantara várát szinte teljesen újjá kellett építeni a királypártiak ostroma után. Békésebb időkben a Lusignan királyok kedvelt tartózkodási helyéül szolgált vadászataik során.

1489 és 1571 között a vár a velenceiek birtokában volt, akik Ciprust a törökök elleni utolsó bástyaként tartották számon a Kelet-Mediterrán térségben.

A ma látható romok a 13. századból származnak.

























A folytatásban: utolsó észak-ciprusi kirándulásunk, avagy a romok és mozaikok nyomában...

2011. november 21., hétfő

Akrotiri biciklivel

Az idei ősz első biciklitúráján voltunk a hétvégén. Eddig tavasz óta a hőség nem engedte, majd pedig egy hétig megállás nélkül szakadt az eső. Szombaton viszont verőfényes napsütésre ébredtünk nagyon kellemes 23 fokkal, így egyértelmű volt a program. Az Akrotiri félszigetre esett a választás, mivel közel van az új lakásunkhoz (erről majd később), egy részén még nem jártunk és vadregényes tájon bóklászni jó…


Nagyobb térképre váltás

Találtunk egy eldugott öblöt kis kikötővel,



egy elsüllyedt hajóroncsot,



a tél közeledtét jelző virágokat,



és élveztük az elénk táruló látványt.









A limassoli sóstó már kezd feltelni vízzel, persze még korántsem valódi tó, viszont a flamingók már megérkeztek. Közel akartunk menni hozzájuk, de sajnos a tó közepén tanyáztak le, és miután már bokáig süllyedtünk a sárban, feladtuk. Várunk, hátha egyszer beállnak elének egy fénykép erejéig.


2011. október 17., hétfő

Fesztiválok ideje

Szeptember Cipruson úgy látszik a fesztiválok ideje. Három hétvégén három különböző fesztiválon is sikerült részt vennünk. Mindegyik kellemes meglepetést okozott.

Az első fesztivál a limassoli borfesztivál. Ez egy hosszú rendezvény volt, ezért mi repetáztunk is. Az első és az utolsó napján is megjelentünk, mivel mindkettő hétvégére esett.
Őszintén megmondom, a magyar bornapokon, borfesztiválokon nevelkedve kicsit szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban. Azt tudtuk, hogy van belépő, ami határeset drága volt, de járt hozzá egy üveg bor is. Azt viszont hogy mi vár minket bent, nem nagyon sejtettük. Ahogy kiderült, maga a Mennyország. A bejáratnál lehetett nagyker áron poharat és/vagy palackot venni. A pohárral aztán szabadon lehetett kóstolni. A palackot pedig folyóborral kérhette tele az ember ahányszor nem szégyellte. A borászatok terén viszont nem volt túl erős a felhozatal. A sziget négy nagy borászata mellett négy kis borászat vett még részt a rendezvényen. Emellett számtalan kifőzde, édesség és ajándékárus kínálta még portékáját. A rendezvényt mindenféle program színesítette. Volt szőlőtaposó tánctól kezdve rendőr fúvószenekarig minden.









A második fesztivál amire sikerült eljutni, a nicosiai fagyifesztivál. Az óváros tövében a Famaguszta kapunál rendezték, ami a régi városfal kapuja, most rendezvényközpont. Itt egyébként egy fotókiállítást is meg lehetett nézni, amelynek egyik témája mi más-a fagyi volt. A kapu melletti ligetben a sziget összes fagyigyártó cége állított fel pavilonokat és mért fagyit a kígyózó sorokban álló embereknek. Mindez teljesen ingyen. Értitek, ingyen fagyi a népnek. Én még sosem voltam rosszul fagyitól. Na de most... Ráadásul olyan érdekességeket is kóstolhattunk, mint gránátalma fagyi.






Harmadjára a már korábban említett sörfesztivál maradt. Ez ráadásul egybeesett apuék ittlétével. A fesztiválon ugyan nem ingyen, de nagykeráron mérték az összes szigetre importált sört. Volt köztük rengeteg különlegesség. Mi pedig módszeresen végigkóstoltuk az összeset. A végére pedig még kánkánozó csajok is kerültek.








Összegzésül a magyar lehúzós vurstlizós fesztiválokkal szemben bárkinek szivesen ajánlom az itteni fesztiválokat. Nem tesz rossz lóra, aki betéved egy-egy ilyen helyre még akár nyaralás közben is. Persze a görög népzene, sok kaja, cukorkaárus ezeket is bőven körüllengi, de valahogy mégis egyedi hangulatot árasztanak. És legfőképp az ember nem azt érzi, hogy a pénztárcájára utaznak...