2011. január 26., szerda

Villanyszámla boilerrel

Nemrég megjött a villanyszámlánk. El voltunk hűlve. És nem csak azért voltunk elhűlve, mert egész télen ne fűtöttünk. Sőt azért voltunk csak elhűlve, mert egész télen nem fűtöttünk, a fogyasztásunk pedig igen magas. És itt nem csak a számla euróban kifejezett végösszege, hanem az elfogyasztott kilowattok száma is magas. Olyan magas, hogy magasabb, mint otthon egyes családi házak havi fogyasztása. Kezdeti ijedséget nyomozás váltotta fel. A legszembetűnőbb az egészben az volt, hogy akármelyik ciprusinak meséltük hihetetlen túlfogyasztásunkat, mind hüledezett azon, hogy milyen alacsony a számlánk. Ezzel mi persze nem elégedtünk meg. Kiszemeltük a legnagyobb fogyasztónak tűnő berendezéseket, és elhatároztuk, hogy több napon keresztül óraállás írogatással egybekötött méréssorozatot indítunk. A nyomozásnak még csak az elején járunk, de már kezd kibontakozni tettesünk képe a ködből.

Volt itt gyanúba keverve villanysütő, mosógép, hűtőszekrény, miegymás. A gyanú árnyéka most mégis a tetőn ücsörgő, meleg-víz ellátásért felelős készülékre vetődik. Mivel cipruson a napos órák száma elég magas, ezért itt általános megoldás a víz melegítésére, hogy elhelyeznek a tetőn egy szerintem szigeteletlen tartályt. A tartályhoz tartozik még egy hőcserélő egység, melynek segítségével a napocska melegíti a tartály vizét. Otthon a köznyelv részben ezt a megoldást hívja napkollektornak.Ez a rendszer az év tíz hónapjában működik is. A maradék kettőben viszont a tartályban a víz hideg marad. Hogy az emberek ebben az időben is komfortosan tudjanak tusolni, a rendszerbe beépítettek egy elektromos rásegítő egységet. Ha nem elég meleg a víz, a melegítő bekapcsol. A rendszer szemmel látható hátránya, hogy a hidegbe kihelyezett szigeteletlen tartályban lévő vizet csak nagyon gazdaságtalanul lehet melegen tartani. Pláne, ha a rendszerre egy hőcserélő is van kötve, ami jelen esetben folyamatosan hűti a vizet. Ezt a problémát a mi lakásunkban is felismerte valaki. Vagy a tulaj, vagy az előző lakó. A nyomozásból mindez nem derült ki, de nem is tárgya annak. Ezért, hogy ne menjen folyamatosan a tetőn egy áramzabáló vízmelegítő, bekötöttek egy időzítőt. Ez olyan elven működik, mint a bárhol kapható konnektorba dugható időzítők. Csak éppen a biztosítéktáblában az egyik biztosíték helyére van beszerelve. Ez az időzítő minden hajnalban bekapcsolt, és fűtötte két órán át a vizet, így reggelre lett komfort.

Először az volt a feltételezés, hogy a rendszer éjszakai áramról megy. Aztán mikor kiderült, hogy az éjszakai áram itt ismeretlen fogalom, akkor kezdtem keresgélni a tényleges megoldást. Miután meglett hogyan lehet kapcsolni a meleg-víz ellátást , csináltunk egy gyors mérés, kalkuláció kombinációt és megdöbbenve konstatáltuk, hogy villanyszámlánk jelentős része megspórolható lenne a reggeli zuhany elhagyásával.

Nyugalom, a téli hónapokra sem szándékozunk büdösek maradni, de a helyzet tarthatatlan, ezért megoldást fogunk keresni rá.

2011. január 25., kedd

No flame in goose

Vagyis, ha a liba erőspaprikát eszik, az angolok flamingónak hívják. Ezt a nagyon gyér poént kifejezetten Csabinak küldöm! Most pedig térjünk a flamingókra.A héten az újság is megírta, hogy megérkeztek a larnakai sóstóba. Nosza, ha ez ekkora szenzésön, akkor mi se akartunk lemaradni róla, és elmentünk pink madarat szenzelni. Na jó, abbahagyom.

Szombaton elhatároztuk tehát, hogy madárlesre indulunk. Az eredeti terv az volt, hogy visszük a bringákat is, de a garázsban szomorúan kellett konstatálnunk, hogy nem fér be egyszerre két bicaj a kocsiba. Ezért a bringák maradtak.

Mivel mióta visszajöttünk, nem nagyon mozdultunk ki a városból, vagy csak este, ezért most tűnt csak fel, hogy milyen szépen kizöldült a sziget. A tó megtelt vízzel, viszont látható közelben csak néhány sirály úszott benne. A közhiedelemmel ellentétben a flamingó nem a show businessben dolgozó, magát mutogatni és fényképeztetni szerető állatfaj. Még ha tollát gyakran viselik is a go-go táncosok. Én elhatároztam, hogy körbesétálom a tavat, hátha rájuk lelek valahol. Zsófi inkább maradt a kocsinál. Sajnos a fényképezőgép társaságában, ezért kénytelenek lesztek elhinni, amiről nincsenek képek.

Jó fél óra séta után, egy távoli öbölben, jó messze a parttól megtaláltam a madarakat. Sajnos olyan messze voltak, hogy csupán halványrózsaszín pöttyökként jelentek meg a víztükör kékjén. Semmi pálcika lábak, vagy szívecskébe összehajló nyakak. Ilyen élményekért paparazzikat megszégyenítő teleobjektívet kell vásárolni, vagy állatkertbe kell menni. Most először éreztem egy komoly távcső hiányát.

Kárpótlásul közlünk pár képet a zöldellő szigetről.






2011. január 24., hétfő

Hosszú távú marketingtervek

Potenciális új blogolvasó a láthatáron! Persze még nem pont most fog olvasni bennünket, majd csak hét-nyolc év múlva kezdhetünk reménykedni az ilyen irányú érdeklődésében, már ha addig életben marad a blog. Márkahűség kialakítása, új ügyfelek megszerzése, régiek megtartása a mai túlkínálattal jellemzett világban egyre hangsúlyosabb. Ezért hát mi is kénytelenek vagyunk szemünket a jövő generációja felé fordítani. Ja és persze az sem mellékes, hogy a jövő generációjának eme példányán szívesen legeltetjük szembogár állományunkat.

Bemutatjuk nektek Nagy Júlia Esztert. Kiszemeltünket a legifjabb generációból. Eltökélt szándékunk, hogy nyomon követve a csöppség testi és lelki fejlődését, az első pillanattól érzelmi kötődésekre alapuló márkahűséget alakítunk ki benne. Ilyen ez a rút marketing, de ha a piacon kívánunk maradni, muszáj alkalmazni.

Statisztika

Név: Nagy Júlia Eszter*

Születés dátuma: 2011. január 19.

Születési súly: 3300 g,

Születési hossz: 57 cm,

APGAR: 9/10,


Főtengelyen mért teljesítmény: ~120LE

Tényeken alapuló rövid ismertetés
Egyenlőre csak fényképeken láthattuk a csöppséget, illetve telefonon-skype átviteli közegek kombinációján át hallhattuk a hangját. Madonna kezdhet csomagolni. Valamint a szülők teljesen objektív beszámolóját hallhattuk, miszerint a gyerek szép, ezt a fényképek is alátámasztják. Egészséges, ezt a szülők hangján lehet leginkább hallani. Okos, ez a génállományából statisztikai alapon is nagy valószínűséggel következik.

Ja igen, az APGAR nem apa-garancia, hanem katt.

Természetesen a gyermek egészsége és jól tápláltsága érdekében a kedves papa tejfakasztó bulit rittyentett, melyen „interciprusi” kapcsolatot létesítve szerkesztőségünk is részt vett. Azt nem árulom el, mit ittam a vizespohárból a vonal túlsó végén*:



Ezúton is üdvözöljük az új jövevényt, és kívánunk az egész családnak név szerint Julcsinak, Katának és Sanyinak jó egészséget, sok boldogságot!

*A képek szülői beleegyezés nélkül lettek közölve.

2011. január 17., hétfő

Operett Fortunával

Magyarország 2011-es soros Európai Uniós elnöksége alkalmából pénteken a magyar nagykövetség gálaestet adott. Az esten négy magyar énekes, név szerint Zsadon Andrea, Szász Katalin, Szolnoki Tibor és Domoszlai Sándor operetteket adott elő. Őket zongorán kísérte Kaposi Gergely.

Gondolom tudjátok, hogy álszentség lenne azt mondani, szeretem ezt a műfajt. Ennek ellenére az előadás jobb volt, mint vártam. Az elején kicsit megijedtünk, hogy Fiónázás lesz a vége. Aztán meg jól meglepődtem, hogy mennyi operettet ismerek. Végkövetkeztetésként pedig levontam, hogy a tivornya, mulatozás, léha élet, csajok hajkurászása, - mint drog- nem generációs probléma. Az Operett tanulsága szerint, már nagyapáink is függők voltak.

Szombaton bálban voltunk. Először akartunk menni, aztán nem, aztán mentünk. A végső lökést az adta meg, hogy Fortuna varázslatos segedelmével nyertünk egy ingyen jegyet.

A bálban sok új emberrel ismerkedtünk meg, jól éreztük magunk.

A tombolán pedig, még két palack bort is nyertünk. Mi ez, ha nem bunda kérem?!

2011. január 16., vasárnap

Loel - Palomino

A Loel borászatról már volt szó a blogon. Akkor a Marateftikojukat mutattuk be. Nemrég egy fehér borukkal, a Palomino Golddal ismerkedtünk meg. Ezt a bort vesszük most górcső alá.

Tudom, hogy Petit ez nem érdekli, de neki ott volt a bocifej a piacról.

A palomino egy mediterrán, közelebbről spanyol eredetű szőlőfajta. A sherry egyik kedvelt alapanyaga.

A mi borunkhoz a szőlő a paphosi régióban termett. A bor 2009-es évjárat. Friss reduktív eljárással készült bor. Mind az illatában mind az ízében érezhető a zamatos, citrusos mediterrán fehér borokra jellemző hangulat.

Most kicsit harsánynak érzem, de negyven fokban jól lesz majd előkapni egy palackot a hűtőből.

A bort egyébként egy azonos évjáratú Marateftikoval együtt a hétvégi bálban nyertük tombolán. Bálról és Fortunáról kicsit később.

2011. január 15., szombat

Piac

Ma reggel kimentem a piacra. Már rég meg akartam nektek mutatni, de csak most vittem magammal fényképezőt. A piac szombatonként van az óváros egyik kis terén. Többnyire zöldségpiac, de van piaccsarnok is, ahol hentesárut is lehet kapni. Következzen a nicosiai piaci képekben. Felhívnám a notórius állatvédők, illetve vegák figyelmét, hogy egyes képek előtt csukják be a szemüket. A fényevők pedig jobban teszik, ha minden képet csukott szemmel néznek.


Ahogy a térre érsz, ez fogad.



Most a banánnak van szezonja, a kismajmok legnyagyobb örömére.



Többnyire helyiek járnak ki és többnyire az idősebb generáció.



A bácsi rátóti csikótojást árul.



Hentespult távolról



A bácsi jófej, de húst innen nem szívesen vennék.


Most pedig következzen az áru mustrája. Szeretem a piac színeit. Remélem, nektek is tetszeni fog. Az illatok is legalább ilyen jók, de azt sajnos nem tudom bedigitalizálni.


Paradicsom



Hagyma




Citrom



Padlizsán



Mandarin



Kolokasi



Articsóka



Sokminden



Grapefruit



Gomba



Mittudomén :)



Paprika, jó csípős



Pékáru



Oliva



Csiga



Boci


Itt a vége, fuss el véle, vagy fizesd ki becsülettel. Mi inkább kifizetjük, mert szeretünk visszajárni.

2011. január 12., szerda

Templomvölgy

Zsófi egyik régi barátja, Jani és családja tavaly tavasszal nyitottak egy szállót Mátrakeresztesen. Szégyen gyalázat, azóta csak most sikerült időt szakítanunk, hogy megnézzük.


Az épület az 1900-as évek elején épült vadászkastélynak. Később az egyház tulajdonába került. Ekkor átalakították, és egy tornyot is toldottak az épülethez, hogy templomként szolgálja a községet. A kétezres évek elején aztán az egyház új templom építésébe kezdett, de ehhez meg kellett válniuk a régi templom épületétől. Így került az épület Jani családjának birtokába. A család úgy döntött, hogy az épület külsejét megőrizve, a mai igényeknek megfelelő szállóvá alakítja azt.


Az épület fekvése, és külső adottságai kiválóak. A belső teret pedig teljes egészében újjáépítették. A belsőépítészetre mindenhol jellemző a minőségi anyagválasztás. Jó egyveleget alkot a modern stílus a rusztikus belsőépítészeti elemekkel.

A földszinten található a recepció, a társalgó - melyet a vadászházakba illő kandalló tesz hangulatossá – illetve az étkező. Az étkező mellett került kialakításra az apartman rész, mely két szobával, és egy önálló konyhával van ellátva.

Az emeleten találhatók a szobák. Ha jól emlékszem, két háromágyas, és négy kétágyas, melyből a két kisebb összenyitható.


Az egész épületből két részlet nyűgözött le leginkább. Az ebédlő alatt található kicsi pincehelység, mely ott jártunkkor még nem volt teljesen kész, de már fel volt benne újítva az-az ódon vaskályha, mellyel egykoron a templomot fűtötték. Szerintem hangulatos borkóstolók helyszínévé fog válni. A második pedig a toronyban kialakított pihenő, kávézó olvasó helyiség. Az apró közösségi helységből csodálatos kilátás nyílik a környékre. Ebben a szobában állva éreztem azt, hogy megálmodói maximálisan megérezték az épületben rejlő egyedi lehetőséget, és ki is használták azt.


Jani maga is vadászik, ezért nem csoda, hogy a hobbija felé húz a szíve. A hozzájuk látogató vadászoknak fegyverszekrényt is tudnak biztosítani. Hát így válik egy vadászkastély templomból ismét modern vadászkastéllyá.

2011. január 9., vasárnap

Élménybeszámoló

Karácsony nulladik és első nap
Malév szendvics, pálinka, vajas lekváros kifli, kávé, tiramisu, gomba leves, sajtkrém leves, töltött kápi, csülök, húsleves, kijevi jérce, töltött kápi, Bock Ermitage, Aszu törköly, Commandaria, húsleves, töltött kápi, rántott husi, halászlé, tiramisu, mama bejgli, datolya pálesz, halászlé, Commandaria, sült malachusi, tgsüti…

Valahogy így nézett ki a gyomrom számára az első két otthon töltött nap. A lista persze korántsem teljes, inkább csak tájékoztató jellegű.

Ezen a két napon találkoztunk szüleinkkel, testvéreinkkel, nagyszüleinkkel, és rokonságunk jelentős részével. Jó volt újra látni mindenkit. Annak ellenére, hogy tényleg nagy rohanás volt, úgy gondolom, nagyon jól sikerült a karácsonyunk.

Kultúrdzsentri
Az ünnepek között sikerült eljutnunk színházba kétszer is. A jegyeket ajándékba kaptuk, ezúton is köszönjük.

Az első darab a Thaliában Coelho tizenegy perc című könyvének adaptációja volt. A könyvet nem olvastam, de a darab után nem is vágyom rá különösebben. A produkció nagyon gyengére sikerült, nem ajánlom senkinek. És szerintem a sztori is sablonos, bár elhiszem, hogy könyvben jobb lehet. De ez persze csak az én véleményem.

A második a Madáchban a Jézus Krisztus szupersztár volt. Be kell valljam, nem szeretem a Broadway musical szuperprodukciókat. A darab mégis nagyon jó volt. A díszletek, a tánckar, a színészek, a koreográfia, mind-mind nagyon tetszett. Száraz Tamás mint Júdás még ebből is kiemelkedett. Ha szereted a musicaleket, mindenképpen nézd meg!

Bor – Pálinka – Szilveszter
Otthonlétünk alatt három különböző partin is sikerült részt vennünk. Először Sanyiéknál voltam Gödöllőn egy borozós, főzős összejövetelen. Boroztunk, ők pedig céklás rizottót főztek közben. Csak hármasban voltunk, illetve három és felen, ha beszámítjuk, hogy Kata állapotos. Persze a gyerek nem ivott.

Még aznap, a rizottó után csatlakoztam egy másik buliba, Lacánál. Az otthoni kisüsti pálinkafőzés rejtelmeiről és buktatójáról tartott kiselőadást Andris, majd pálinka kóstolás következett. Az előadásnak sajnos csak az utolsó egyharmadára sikerült odaérnem.

A partysorozatot a szilveszteri buli zárta Solymoson. Melynek csúcspontján Sanyi betolt egy Tiramisu likőr-Krauter likőr koktélt. Egy barátja pedig videót készített róla. Volt még gitárforrasztás a padláson, meg persze privát tűzijáték. A buli egy részéről csak meséltek.

Itt jegyezném meg, hogy legnagyobb sajnálatunkra nem mindenkivel tudtunk összefutni, akivel szerettünk volna. Remélem, legközelebb pótoljuk.

Makacs sárkány
Vezetni megint a sárkányt olyan volt, mint szexelni az exxel. Ösztönösen tudtam, hová kell nyúlni, hogy jó legyen. Kicsit megkopott, kicsit rozogább, mint az emlékeimben élt, cserébe én se nyomtam már úgy, mint régen.

Mindezeken felül persze a rohadt dög meg is makacsolta magát, és kétszer is nemtetszését fejezte ki. Az első eset, tessék, lehet röhögni, sikerült belezárnom az autóba a kulcsot. Úgy, hogy járt a motor. Persze hogy reálisan ilyet nem lehet, és kenegethetném a dolgot Riasztós Csabira, akinek az anyukája azon a szép téli reggelen nagyon sokat csuklott. Egyértelműen látszik, hogy a riasztó környéki elektromos dolgok kezdenek tönkremenni a kocsiban, de akkor is, mi ez, ha nem Ghost int he shell?

Másodjára pedig a fűtött garázsból nem volt hajlandó kiállni a kicsike. Inkább lemerült az aksija.

Jó volt otthon. Most, hogy ezt írom, megint nagyon hiányoztok. Hiányzik a család, rokonság, barátok, ismerősök.

2011. január 8., szombat

Vízkereszt, vagy amit akartok

Tudom, hogy arról kellene írnom, mi volt otthon karácsonykor, de mit tehet az ember, ha épp most csütörtökre esett Isten fiának víz alá merítése. Hatodikán volt vízkereszt.

Cipruson a vízkereszt szünnap. Az egyik kollégám pedig ennek alkalmából meghívott minket magukhoz ebédre. Így esett, hogy a csütörtöki napot grillezéssel -ausztrál és új-zélandi olvasóink kevéért barbizással(Értsd: Barbecue) -töltöttük.
Azért mókás, hogy miközben egy szál ingben álltam a sülő husik mellett, a szemem rátévedt egy- a sarokba támasztott- nagyobb lapátra, és az első dolog, ami beugrott, hogy biztos a hó miatt van idekészítve.

Barbi után volt evés-ivás beszélgetés az étkezőben. Továbbiakban következik pár kép az eseményről.


Zöldség nyárs


Pezsgő Zsófi


Füstokádó barbi hólapáttal


Kolléga alkot

2011. január 7., péntek

Szódafolyam

Karácsonyi élménybeszámolót ígértünk. El is kezdem, az elejéről, vagy a végéről, vagy nem is tudom. Mindegy, a sornak is két vége van, mégse kolbász.

Zsófitól karácsonyra egy szódagépet kaptam. Ami ott állt dobozban a karácsonyfa fotel alatt már hetek óta, de nem bonthattam ki, csak karácsonykor, ami ugye azt jelentette, hogy tegnap. Nem gondolhatjátok, hogy haza, majd visszacipelünk egy akkora dobozt.


A szódagépnek persze előzményei vannak. Egy mondatban annyi, hogy én kérem akartam szifont hozni, de a patront kiszedették a bőröndből. Itt pedig nem divat a bubis víz. Ha lehet is kapni kóla árban van. Aztán megláttam, hogy a SodaStream forgalmaz itt is szódagépeket. A következő gondom az volt, hogy ahhoz drágának találtam, hogy befürödjek vele. Mert ha nem csinál elég szúrós vizet, akkor oda a dédelgetett fröccsélmény. Szerencsére, miközben épp ezen agyaltam, egy új zélandi blogger, Pappito beszámolt saját hasonló szerzeményéről. Gyors levélváltás után megbizonyosodtam arról, hogy nem fogok mellé, ha ezt a márkát választom. Már csak a beszerzés volt hátra, de Zsófi megelőzött és kijelentette, hogy ez a karácsonyi ajándékom, de nem bonthatom ki…

Most kibonthattam. A szerkezet pofon egyszerű, aki a klasszikus szódásszifonnal tud szódát csinálni, annak a SodaStream gépeivel is menni fog a nedű előállítása. A csomagban található két nyomásálló egy literes műanyag flaska, ebbe kell vizet tölteni, majd a géppel széndioxiddal dúsítani. A hagyományos szódásszifonnal szemben nagy előnye, hogy fokozatmentesen szabályozhatjuk, mennyi buborék kerüljön a vízbe. Arról pedig, hogy ne robbantsuk fel a rendszert, egy szelep gondoskodik.
A SodaStream mindenféle szörpöket is árul, hogy ezzel növelje gépei eladását, de mi nem élünk ilyenekkel.


Összességében Magyarországon nem éri meg ilyet venni, amíg lehet kapni hagyományos szódásszifont, de ha a világ olyan szegletében élsz ahol a szóda kuriózum, ott simán. Számos országban forgalmazzák a szerkentyűt.


Zsófi tőlem bicajt kapott, amiről már meséltünk itt a blogon.

Maradjatok vonalban, hamarosan mesélünk az otthon töltött időről is.

Bál Limassol

„A szentmise véget ért, menjetek békével. Kedves testvéreim, hirdetni szeretnék. Opel Astra eladó…”

Minden ex-Szentjóskásnak ismerős lehet a fenti klasszikus. Most én is hirdetni szeretnék, de elsősorban azoknak, akik január 15-én Cipruson tartózkodnak. Kép és szöveg alább.


A Ciprus-Magyar Baráti és Kulturális Kapcsolatok Társasága szeretettel meghívja Önöket az éves bankettjére, amely 2011. január 15-én 20:30 órakor kerül megrendezésre Limassolban, a Louis Apollonia Beach Hotelben *****.
A rendezvényen fellép: Dimis Michailides, bűvész.
A belépődíj ára €30 (felnőtt) és €15 (gyerek) Az ár magában foglalja a büfé-vacsorát és korlátlan italfogyasztást helyi italokból.
Igény esetén tudunk kedvezményes szállást biztosítani a helyszínen.

További Információ a hírlevelünkben és a honlapunkon
Asztalfoglalás, jegyrendelés az alábbi elnökségi tagoknál:
Nikózia, Larnaka: Balika Katalin (99609400)
Limassol, Páfosz: Prodromou Líviα (99696896)
http://www.cyprohun.com/

2011. január 3., hétfő

Visszatértünk

A szigetre is, meg az éterbe is. Ma hajnalban tett le minket a repcsi, majd egy fanyar humorú angol bácsi fuvarozott a fővárosba. Fél hattól már aludhattunk is, hogy reggel kipihenten mehessünk munkába.

Otthon az ünnepek hevében nagy volt a sürgés-forgás. Élménybeszámoló hamarosan, csak előbb kialusszuk magunkat.