2011. november 22., kedd

Kantara

Október volt az utolsó hónapunk Nicosiában. A költözésünk okairól és részleteiről majd később.

Észak-Ciprust már szinte teljesen bejártuk, 2 helyre akartunk még elmenni és mivel Nicosiából ezek sokkal közelebb vannak, mint Limassolból, így október utolsó 2 hétvégéjén ismét északra indultunk.

Szombat reggel Kirenia rendkívül hangulatos kikötőjében megreggeliztünk, ráérősen ücsörögtünk még itt egy kicsit, kávéztunk, backgammonoztunk, gyönyörködtünk a tengerben, a középkori várban, majd minden erőnket összeszedtük és elindultunk az utolsó – eddig még nem látott- várunk, Kantara meghódítására.




A Kirenia-hegylánc keleti szélén, 630 m magasan álló egykori kereszteslovag-várból gyönyörű kilátás nyílik a Karpasz-félszigetre és a Famaguszta-öbölre. Tiszta időben még a larnakai Sztavrovuni-hegy is idelátszik.

Kantara várának első írásos említése a keresztes hadjárok idejéből származik. Sőt,úgy vélik, hogy itt adták át Isaac Comnenust Oroszlánszívű Richárdnak 1192-ben. ( "Isaac Comnenus, aki Ciprus uralkodójává kiáltotta ki magát, sértő módon bánt egy hajótörés túlélőivel, melyben a harmadik keresztes hadjáratra tartó Oroszlánszívű Richárd hajói is szerencsétlenül jártak. Richárd bosszúból megdönti Isaac hatalmát. Limassolban elveszi Navarrai Berengáriát, ahol őt Anglia Királynőjévé koronázzák, ezzel Richárd hatalmába keríti Ciprust. Egy évvel később 100.000 dínárért eladja a szigetet a Templomos Lovagoknak, akik ugyanezért az árért továbbadják Guy de Lusignannak, Jeruzsálem trónjától megfosztott királyának.")

1228-ban Kantara várát szinte teljesen újjá kellett építeni a királypártiak ostroma után. Békésebb időkben a Lusignan királyok kedvelt tartózkodási helyéül szolgált vadászataik során.

1489 és 1571 között a vár a velenceiek birtokában volt, akik Ciprust a törökök elleni utolsó bástyaként tartották számon a Kelet-Mediterrán térségben.

A ma látható romok a 13. századból származnak.

























A folytatásban: utolsó észak-ciprusi kirándulásunk, avagy a romok és mozaikok nyomában...

1 megjegyzés: