Néhány héttel ezelőtt azt ígértem, részletesen beszámolok az itthoni végjátékról, hátha valakinek hasznára válik. Akkor azt gondoltam, majd minden este lesz időm leírni, hogy mit is intéztem aznap. Hát nem így lett. Mióta munkanélküli vagyok, a hétköznapjaimat a dobozolás, nyelvtanulás, lótás-futás ügyintézés hármas tölti ki, méghozzá annyira, hogy eddig nem nagyon volt időm leülni és írni.
Nyelvtanulásról már szó volt, azt tovább nem részletezném. A dobozolásról meg nem sok minden hasznosat tudok megemlíteni, talán csak annyit, hogy magam sem hittem volna, mennyi kacat tud összegyűlni másfél év alatt egy ilyen kis lakásban.
Tehát mai témánk a lótás-futás, abból is az ügyintézés rész. Ez nálam úgy nézett ki, hogy volt egy listám egy egyszerű txt fájlban, amit folyamatosan bővítettem. Ami elkészült belőle az elé egy kis „+” jel került. A dolgokat össze-vissza, teljesen rendszertelenül intéztem, ami épp útba esett, vagy eszembe jutott.
Azért, hogy ne egy ilyen káoszt kapjatok, az elintézett dolgokat, tapasztalatokat most szépen sorba veszem téma szerint. Előre kerülnek azok, amikkel kevés gondom volt, a végére pedig meghagyom a szaftos sztorikat. Előre bocsátanám, hogy én sokkal nagyobb katasztrófára számítottam és kellemes meglepetés volt az itthoni bürokrácia. Tudom, hogy mindenki szidja, én nagyon nem fogom, mert nincs miért.
Nyugdíjpénztárak
Volt/van magánnyugdíjpénztáram, és ugye van az állami nyugdíjpénztár is, ahová a fizunk egy kis része becsordogál. Felhívtam őket, és közölték mindkét helyen, hogy jelentési, megszüntetési kötelezettségem nincsen, menjek isten hírével, majd ők meg integetnek, sok sikert kívánnak. Hittem nekik, két telefonnal megúsztam.
OEP
Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Feléjük minden külföldön munkát vállalónak bejelentési kötelezettsége van, méghozzá a külföldi munkába állástól számított tizenöt napon belül. Erre van egy formanyomtatványuk
itt. Le, majd ki kell tölteni, aztán elpostázni. Mindezt majd Ciprusról. Ezt elmondták telefonon, de én a biztonság kedvéért bementem hozzájuk. Az ügyintéző hölgy, aki nagyon kedves volt, szintén csak megerősített abban, amit már korábban hallottam.
Egyébként a hazai biztosításom a munkahelyem megszűnése után még negyvenöt napig él az egész EU területén. Ezért, biztos, ami fix alapon kiváltottam az EU tajkártyámat. Mindez ingyen volt, nulla sorban állással, kedves ügyintézéssel. A trükk annyi, hogy nem a Teve utcai központjukba mentem, ahová mindenkit irányítanak telefonon, hanem a 11. kerületibe, ahol a madár se jár.
Egy apró hibát azért elkövettem, és 2200 forintért kicseréltettem a taj-kártyámat, ami rongyos és olvashatatlan volt. Azért hiba, mert már legalább tíz éve ilyen volt, kibírt volna még két hónapot. Mindegy.
Bank
A Raiffeisennél bankolok. Tessék, reklám. Bementem, elmondtam, hogy mit szeretnék, megbeszéltük az ügyintézővel, hogy melyik lekötésem mikor jár le, mikor optimális mit felbontani, mikor szeretném, hogy megszűnjön, átváltozzon, kamatozzon, maradjon, satöbbi. Előre vagy két hónapra lefixáltuk az összes dátumot, lepapíroztuk, aláírtuk, nem kell többet bemennem, a folyószámlám meg szépen átmegy várakozó üzemmódba, mire indul a repcsink. Nem értem, miért nem lehet minden szolgáltatást így nyújtani.
Egészségpénztár
Az Axánál van. Eddig cafetéria keretein belül utalt rá a cégem rendszeresen. Elég sok összegyűlt már ahhoz, hogy fájjon lemondani róla. Telefonon elmondták, hogyan lehet szüneteltetni a tagságot, ami azt jelenti, hogy nem kell befizetni havonta, elkölteni lehet közben, és nincs számlavezetési díj sem. Minderről a fiókjukban kell nyilatkoznom, és maximum két évig tarthat a szüneteltetés. Odamentem, lepapíroztuk, eljöttem, volt vagy negyed óra az egész. Csak attól tartok, ki fog menni a fejemből, hogy később, ha elköltöttem róla a pénzt, meg kell majd szüntetnem.
Ügyfélkapu
Nyitottam ügyfélkaput magamnak. Elsősorban azért, hogy jövőre be tudjam küldeni az adóbevallásomat. De egyébként is jó lesz az majd ügyeket intézni. Mindenkinek, aki életvitelszerűen külföldre készül, de nem akar egyből minden szálat elvágni maga mögött, ajánlom. Okmányirodában, elektronikusan időpontot foglaltam
itt. Aztán besétáltam. ez sem volt több öt percnél. Kedves, mosolygós ügyintéző nénivel.
APEH
Ez már kicsit hosszabb, de részben az én hibámból. Első körben telefonon érdeklődtem, hogy mit kell tennem. A telefonos néni roppant mód goromba volt, és mikor meghallotta, hogy Ciprus, közölte, hogy Ahha Offshore. Nem, most akkor ismét szólok, se nem offshore, se nem békefenntartás. Végül kitúrt valami velem idős rendeletet, ami alapján közölte, hogy bizony haza kell adózzam a 2010-es ciprusi jövedelmemet. Eléggé berágtam a dolgon. Már akkor tudtam, hogy személyesen is beszélni fogok velük.
Következő kör az volt, mikor még bent a munkahelyemen egy adóellenőrzés kapcsán összefutottam egy APEH-es dolgozóval. Ő nagyon kedves, készséges volt, és szerzett nekem egy
doksit, amiben le van írva, hogy külföldön dolgozó természetes személyek hogyan adóznak itthon. Én pedig elkövettem egy nagy hibát.
Anélkül, hogy elolvastam volna a dokumentumot, bementem az APEH-hez személyesen tájékozódni. Ott egy csávó fogadott, aki az arcából, meg a hozzáállásából ítélve, jó előre bevette a leszarom tablettát. Én kérem udvarias voltam, cserébe nem igazán mondott semmi hasznosat. Este aztán mikor itthon még mindig nagy volt a homály az adózással kapcsolatban, elolvastam a doksit, amit kaptam. Na egyből jött némi megvilágosodás. Illetve, ami nem volt tiszta, azt jól szövegkiemelőztem, aztán másnap vissza az APEH-hez.
Szerencsére akkor egy kedves, készséges, fiatal, és főleg nagy tudású hölgy ügyintézőhöz kerültem, aki a kérdőjeleket felkiáltójelekké változtatta a kérdésben.
Eredmény: Nem kell haza adózzak, csak majd a bevallásban kell szerepeltetni, és adóalapot növelő tétel lesz a kinti jövedelmem.
Autó
Az autómat itthon hagyom az öcsémnél. Cipruson jobbkormányos közlekedés van, nincs értelme kivinni.
Az autó körül több dolog is volt. A legegyszerűbb a nemzetközi jogsi kérdése volt. Nem kell, elfogadják a magyart. Ezt telefonon a nagykövetségről érdeklődtem meg. Kedvesek voltak, figyelmembe ajánlották ezt az
oldalt, ami a ciprusi autózással úgy általában foglalkozik.
Esedékes volt már egy kötelező szerviz is a kocsira. Ez is simán ment volna, ha nem bénázom el. Az előző szerelőm ugyanis átvert, ezért úgy döntöttem, nem viszem oda. A lépés meg úgy jött ki, hogy épp a cégem mellett levő, többek által is ajánlott szerelőhöz vittem el. Beálltam, elmondtam, mit szeretnék, elvették a kulcsot, forgalmit, felírták a telefonszámom, hogy majd csörögnek, ha kész, még aznap mehetek, ötig vannak nyitva. Mondtam, ok másnap reggel tervezek menni érte. Fél ötkor kezdtem ideges lenni, hogy nem hívnak. Aztán rájöttem, hogy se a szerelő számát, se a cég nevét nem tudom. Na, gyorsan elő a net, nyomozás, hogy hol is hagyhattam a kocsit. Végül negyed hatkor hívom őket. Az ügyintéző, mikor bemutatkoztam, már mondta, hogy ja igen, kész van, csak valami szűrő nem jött meg, és épp akart telefonálni. Másnap mentem, ott volt, kész volt, sőt, a régi gyertyákat és szűrőket visszakaptam, mondván, hogy ezek olyan jó állapotúak, hogy nincs szívük kidobni őket, tegyem el tartalékba.
És a végére a kedvencem, amiért alulra került az Autó. Allianz Biztosító. Náluk van kötelező biztosításom. A sztori ott kezdődik, hogy egy ismerős, Béla, aki Cipruson élt elég hosszú ideig, mondott néhány hasznos infót. Úgymint szerezzünk a biztosítótól igazolást balesetmentességről, mert úgy sokkal könnyebb kint kötelező biztosítást kötni. Ennek megfelelően felhívtam a biztosítómat. Nagy nehezen megértette a telefonos kisasszony, hogy mit szeretnék, majd közölte, hogy a gyors ügyintézés érdekében fáradjak be egy fiókjukba. Az csak hab volt a tortán, hogy kétszer is fel kellett hívnom őket, mire elárulták, hogy hol van fiókjuk a belvárosban. Meglett a cím, befáradtam. Fiókban az ügyintéző először nem értette, mit akarok, majd közölte, hogy ő ilyen igazolást nem adhat, és ha adhatna sem tudna, mert ő bizony banki ügyintéző. Na, mondom, akkor most innen felhívom a telefonos kisasszonyt. Felhívtam, megint magyarázkodás, hogy mit szeretnék, válasz, fáradjak be, mondom, itt vagyok, adom a kolleganőjét. Adtam. Megbeszélték a dolgokat. Telefont visszakaptam, megegyeztünk, hogy a banki ügyintéző tényleg nem tud ilyet, de majd küldik e-mailben és postán is. Kifáradtam. Meg le is, de nagyon. E-mailben már megjött.
Telefon
A nevemen van két telefon és egy mobilinternet. Az egyik előfizetéshez van még kb. két hónap hűségidő. Ráadásul a mindenki által ismert számomat meg is szeretném tartani. A Telenornál már érdeklődtem telefonon, hogy akkor most mit is lehet csinálni. Nem tűntek túl rugalmasnak. Ez az egy dolog maradt még hátra, de ezt az utolsó napokig húzom, mert telefonálni addig is kell.
Nagyjából ennyi mindent kellett elintéznem, lezongoráznom. Remélem, semmi fontos nem maradt ki. Ezeket még tarkította ruha, cipő, konnektor átalakító, útikönyv vagy épp szótár vásárlása. Néha fuvaroztam Zsófit is ide-oda. Bőröndöt keresgéltünk, sőt én találtam is magamnak. Szóval nagy volt felhajtás.
Maradjatok vonalban!
Zsófi és a csomagjaink, amint a Shuttle bus-ra várunk.
Nicosia belvárosának egy különösen szép szeglete. Vigyázat, nem reprezentatív felmérés.
Nahát, itt ilyenek lógnak a fákon! Datolya.
Bizonyíték, hogy tényleg itt vagyunk mindketten.
Ahogy belépünk, ilyen a látvány. Hátulról előre, erkélyajtó, nappali, konyhapult/étkezőasztal.
Amerikai konyhánk/étkezőnk a másik oldalról. Van gáz, ami itt csodaszámba megy, de palackos.
Ez itt a hálószobánk, nem spóroltak a műmárvánnyal, ide is az jutott.
Igen, fürdőszobánk is van, ráadásul a WC-vel egy légtérben. 
