Húsvét

Múlt hét csütörtök hajnaltól kedd hajnalig az anyukám és az öcsém voltak nálunk vendégségben. Velük közösen ünnepeltük a húsvétot. Csütörtökön mi még dolgoztunk, de péntektől hétfő estig dúlt a húsvéti munkaszünet. A szigeten egyébként a húsvét majdnem akkora jelenősséggel bír, mint a karácsony. Mi ezt a remek tavaszi ünnepet rengeteg kirándulással köszöntöttük. Az időjárás sajnos nem volt a legjobb, szinte végig felhős volt az ég, és néha egy-egy zápor is elkapott minket.


Csütörtök délelőtt vendégeinket hagytuk, hagy pihenjék ki fáradalmaikat, mi addig elmentünk dolgozni. Szerencsére engem délután elengedtek munkából. Zsófit viszont bent tartották. Délután ezért Nicosia óvárosában sétáltunk, és a helyi látnivalókat mutogattam körbe. Természetesen a körút része volt az Efes sör és a bazár is.


Péntek reggeltől aztán nekilódultunk, és körbeutaztuk a szigetet. Mivel az időjárás-jelentés a szünet elejére mondott inkább rosszabb időt ezért pénteken elmentünk az északi részre. Megkerestünk Buffavento várát. Buffavento annak a várrendszernek a része, melyhez Kirenia és Szent Hilarion várai is tartoznak. Ez a vár is a Kirenia hegységben fekszik egy hegycsúcson, ahonnét tiszta időben pazar kilátás nyílik a tengerre, valamint a környező vidékre. Sajnos kilátást takarták a felhők, amik az erős szélnek köszönhetően nagy sebességgel vonultak át a vár romjain. Kissé túlvilági B - kategóriás horrorfilmes érzés volt mikor a várrom ablakain sűrű fehér köd kezdett begomolyogni. Stephen King „A köd” című novellája megvan? A vár után Kirenia kikötőjében sétáltunk egyet. Estebédünket is itt költöttünk el. Valamint megtanítottunk anyut és Petit backgammonozni.


Szombaton már szinte kötelező programként Ayia Napa tengeri barlangok megtekintése következett. Az idő kicsit jobb volt, mint előző nap, de olyan erős szél fújt, hogy a barlangokhoz nem lehetett lemenni. Ember magasságú hullámok erodálták tovább a sziklákat és mélyítették a barlangokat. Peti persze le volt nyűgözve a sok sziklától. Napokig elmászkált volna ott. Meg aztán tudtam, hogy kell találnunk egy szélvédett öblöt, ahol bemehetünk a vízbe fürdeni.


Vasárnap Limasszol irányába indultunk. Odafelé megálltunk a Governor’s beach-en. Ez az a hely, ahol hófehér gömbölyű sziklák és fekete homok együttese alkotja a partot. Amíg a lányok napoztak, addig mi Petivel felfedeztük az egész partszakaszt és közben közösen hajókról álmodoztunk. Innen aztán átutazva a városon elmentünk a Lady’s mile beach-re. Régen itt gyűjtöttünk mindenféle kagylókat, rákokat, csillagokat, de most teljesen üres volt a part. Azért némi döglött állatot csak sikerült összeszedni. A nap végén még bementünk sétálni egyet Limasszol tengerparti sétányán. Napnyugtával pedig indultunk haza.


Hétfőn Larnakában voltunk. A nap nagy részét kitette annak a gigantikus méretű mezének az elfogyasztása, amit sikerült kirendelni egy halászcsárdában. Halászcsárda, mi?! Hazavágyódással megspékelve kis Freuddal fűszerezve. Tehát kikötői tavernában. Ebéd után még kimentünk a partra. Elég nagy szél volt, ezért csak sétáltunk egy kicsit. Aztán jöttünk haza.


Másnap hajnalban kivittem vendégeimet a reptérre. Könnyes búcsút vettünk. Azóta pedig már mindannyian visszatértünk a szürke hétköznapokba. Az utólagos közvélemény-kutatások igazolták, hogy mindenki jól érezte magát ebben a pár napban.

AIDA Cyprus Pool Games 2011

Vasárnap került megrendezésre a ciprusi medencés freedive verseny. Ez nem igazán vonz külföldieket. Egy medencés versenyért nem éri meg eljönni idáig. Ezért, bár bekerül az AIDA versenynaptárába, többnyire csak a szigeten élő freediverek mérik össze magukat.

Eredetileg nem terveztem indulni, de Alex addig erősködött, hogy végül beadtam a derekam. Tulajdonképpen tudtam, hogy nem sokat fogok tudni készülni rá, mivel előző napra esett a nyelvvizsgám. Ennek ellenére, igyekeztem legalább otthon a statikus részre O2 táblákkal készülni.

A versenyen három számban lehetett indulni. Statikus, dinamikus uszonyos és dinamikus uszony nélküli. Én statikus és dinamikus uszony nélküli számokban indultam. Mivel nincs itt se monofinem, se rendes vadászuszonyom, úgy döntöttem az uszonyos számot kihagyom.

A számok előtt bőven volt felkészülési időm. 45perc állt rendelkezésre, amit vízben kellett tölteni. Statikusnál, ezért úgy gondoltam, csinálok egy komplett táblát, aminek a végét úgy időzítem, hogy az utolsó visszatartás legyen a versenyszám. Sajnos teljesen dekoncentrált voltam. Annak ellenére, hogy otthon többször is sikerült 4:30-at elérni, a felkészülés alatt már három perc fölött komoly küzdelem volt minden másodperc. Végül nem is csináltam végig a táblát sem. Az eredményem 3:29 lett, ami eléggé elkeserít. Pláne a 4:30 tükrében. Ráadásul már két perc után erős kontrakcióim voltak, ami azért furcsa, mert gyakorlás közben a kontrakciók volt, hogy csak három perc környékén kezdődtek. Az egyetlen pozitívum, hogy sikerült kipróbálnom a nemrég beszerzett ruhámat, még akkor is, ha csak medencében, és statikus alatt...

Dinamikus uszonyos számban, mint mondtam, nem indultam. A versenyen egyébként ez örvendett a legnagyobb népszerűségnek. Nagyon sok szigonyos vadász mérte össze a tudását. Monofinnel viszonylag kevesen úsztak. Legnagyobb megdöbbenésemre viszont volt, aki kevesebb, mint ötven métert tett meg. Lehet, hogy csobbannom kellett volna a kis sárga uszonnyal?

Uszony nélküli dinamikusban viszont csak a helyi ínyencek próbálkoztak. Meg én, akinek nincs rendes uszonya. Összesen hatan, vagy nyolcan indultunk csak a közel huszonöt versenyzőből. A negyvenöt perc felkészülési idő bőven elég volt mindenre. Volt időm rendesen bemelegíteni, majd úsztam néhány kisebbet. Végül pedig egy 50et. Az volt az elhatározás, hogy ötven métert mindenképp úszok, és ha jól érzem magam, akkor még fordulok ötvenre, utána meg meglátjuk. Szerencsére a víz már jó meleg volt, így nem fáztam egyáltalán ruha nélkül sem. A versenyen sikerült nagyon jó rajtot vennem, és az első forduló után még nagyon jól éreztem magam. Ötven méternél nem volt kérdéses, hogy fordulok. Végül az eredmény 56m lett. Ennek sokkal jobban örültem, mint a statikus eredményemnek. Pláne, hogy több mint fél éve nem úsztam medencében, és ennek ellenére versenyen sikerült hozni az otthoni átlagos teljesítményemet. A másik dolog, ami jól esett, hogy megdicsérték a technikámat. Kíváncsi leszek a videókra.

Nyelvvizsga

Szombaton nyelvvizsgázni voltam. Két hónap intenzív angolozás után szombaton elmentem kipróbálni magam. Korábban már említettem, hogy IELTS nyelvvizsgára készülök, és hogy a kitűzött célom a 6,5 pont.

A vizsgát a British Council szervezi világszerte. A helyi képviseletnél, vagy újabban online kell jelentkezni rá. A vizsgadíj elég borsos, de jár hozzá egy harminc órás online felkészítő. Nem tudom máshol hogy megy a dolog, de itt Cipruson nem sok előnye van az online jelentkezésnek. Jelentkeztem, majd be kellett fáradjak hozzájuk befizetni a vizsgadíjat, meg adni két igazolványfotót. Ennyi erővel ott helyben is jelentkezhettem volna.

Ezután szombat reggel megjelentem a vizsga helyszínén. Miután beazonosítottak, hogy tényleg én vagyok én, bemehettem. Voltunk még vagy százan vizsgázni óhajtók. Többnyire középiskolások. A vizsga első felét gyorsan lezavarták. listening, reading, writing egymás után, szinte csak technikai szünetekkel. Mire feleszméltem, el is ment a közel három óra, és mehettem ki a teremből.

A listeninget elég nehéznek éreztem. Bár hozzátenném, a felkészülés alatt is az ment mindig a legnehezebben. A reading, és a writing könnyebbek tűnt.

A társaság egy részét aznap délutánra rendelték vissza szóbelire. Szerencsére én ebbe a csoportba estem. További szerencse, hogy mivel jókor voltam jó helyen, egy órával hamarabb levizsgáztattak. Ez úgy történt, hogy már jóval a kapott vizsgaidőpont előtt ott voltam. Megkérdeztem a felügyelőt, hogy hol a WC. Aztán mikor jöttem ki, egy néni szinte berángatott a szomszédos terembe, hogy akkor kezdhetjük a vizsgát. Nem volt apelláta, levizsgáztam. Szerintem a szóbeli rész is simán ment.

Nincs más hátra, mint várni az eredményre. A vizsga napjától számított tizenharmadik napon lesz online megtekinthető. Aztán meg majd küldik a bizonyítványt. Én meg magyarázhatom.

Yellow Slip

Ma reggel beadtuk Yellow Slip utáni igényünket. A Yellow Slip nem más, mint az ideiglenes tartózkodási engedély ciprusi megfelelője. Mindennek szinte semmi értelme, hiszen EU-n belül ez az egész csak úri mulatság. Legalábbis az én szememben. Az egyetlen értelmes indok az, hogy a szomszédos iskolában tartandó görög órák ingyenesek azoknak, akik rendelkeznek ilyen papírral. A kurzust az EU támogatja. Ezt a mondatot az első órán tanították.

Szóval Yellow Slip. Az egész úgy kezdődött, hogy az elmúlt hétfőn kiderült, hogy szükségünk lesz rá. Zsófi letöltött a netről egy kazal nyomtatványt, amit kitöltöttünk, majd kitöltettünk munkaadóinkkal. Ezután elmentünk fényképészhez, igazolványképeket beszerezni. Ezekkel Zsófi elballagott az Immigrésön ofiszba(Bevándorlási hivatal), ahol közölték vele, hogy a) csak személyesen lehet intézni b) kell egy igazolás az egészségbiztosítótól is, c) még egy papírt ki kell töltenie a munkáltatónak.

Tehát másnap még egy papírt kitöltettünk munkaadóinkkal. Aztán elmentünk mindketten az egészségbiztosítóhoz, ahol kiállították az igazolást, Ma reggel pedig visszabattyogtunk immáron kéz a kézben a bevándorlási hivatalba. Közel egy óra várakozás után leadtuk a papírokat. Kaptunk róla elismervényt. Állítólag egy héten belül lesz eredmény. Most várakozunk.

Otthon, édes otthon

A múlt hétvégét otthon töltöttük. Csütörtök reggel érkeztünk és vasárnap este jöttünk vissza. Az otthonlét jól indult. Csütörtök reggel ügyes-bajos dolgainkat intéztük Pesten. Ha az ember negyed-/félévente megy csak haza, apróságok is halaszthatatlan ügyekké képesek válni. Többek között bankban voltunk asztalt borogatni, meg vettünk egy frankó Columbia pólót, gondolva a közelgő melegekre. Állítólag testhő elvezetős, meg uv szűrős. Majd megmondom, hogy szerepel ötven fokban. Valamint beszereztem a születésnapi ajándékomat is, egy csilli-villi Windows Phone 7es telefont. Iphone, meg Android, bekaphatja.

A péntek családias hangulatban telt, aztán jött a szombati őrület. A délelőtt még egész nyugodtan indult, aztán mindezt szétporlasztotta a tény, hogy anyukám ledarálta az ujját botmixerrel.

A jobbal nyomta a gombot, a bal mutatót pedig a késbe tartotta. Mindezt tetézte, hogy öcsémmel még összehoztunk egy remek kombót. Ő egy buszlekésést mutatott be, én meg szimultán voltam elérhetetlen két telefonnal a zsebemben. Ennek a vége többórás rohangálás lett.

A krém, amiért az anyukám a vérét adta.

A napot megkoronázta, hogy a szülinapi babazsúrom hevében, nem sokkal éjfél előtt Sanyi kilőtte airsoft pisztollyal a bal felső egyest a számból. Illetve csak megfelezte azt. Az utolsó napunk otthon ennek köszönhetően fogfájós, fájdalomcsillapítós félkómában telt.

50 eurós lövés

A legvégén még rúgtam egy öngólt azzal, hogy elhagytam a régi telefonomat, benne a ciprusi sim-kártyával. Ezek után már csak a remény maradt, hogy a balszerencse sorozat elmúlik és a repülőnk nem zuhanva fog földet. Azért mindenkit megnyugtatok... Anyukám ujja jól van, ideget nem ért a botmixer pengéje. A fogamat hétfőn reggel kipótolta egy kedves ciprusi fogdoki, aki Pesten a SOTE-n végzett. Sőt, a telefonom is megkerült. Már csak várni kell, hogy a két hét múlva érkező következő vendégeink magukkal hozzák . Tiszta Happy End.

Posziék

Múlt héten vendégeink voltak, aztán meg mi mentünk haza. Ez az oka annak, hogy eddig nem jelentkeztünk. De most pótoljuk, mert van ám mit.

Szóval, március végén ellátogatott hozzánk Zsanett és Poszi. Hoztak egy csomó pálinkát, már csak úgy lakbér gyanánt, mi meg jól megtúráztattuk őket cserébe mindenféle jó helyen.


Péntek hajnaltól szerda hajnalig voltak nálunk. Ráadásul (szerencsére) pénteken nekünk munkaszüneti nap volt. Az első két napot Ayia Napa környékén töltöttük. Fő attrakcióként huszonnyolc forintos úszógumikból építettünk kiváló úszó-alkalmatosságot. Nagyon jól sikerült. Egy átlagos líbiai család simán eljutna rajta Krétáig, Máltáig, ne adj Isten Szicíliáig.


Vasárnap az északi részen túráztunk. Először elmentünk Szent Hilarion várába, aztán Kireniában ebédeltünk. Ebéd után megnéztük Kirenia várát. Itt még mi sem jártunk korábban. A várban látható egy kétezer éves hajóroncs, amit a kikötőtől nem messze találtak meg. A hajóroncs mellett panoptikum jellegű kiállításokkal mutatják be a vár, és a környék történelmét. Ergo itt is ott is látható egy-egy porosodó bábu, némi angol ismertető felirattal. A belépő nem volt drága, de a várudvarban ittunk egy cappucinot jó pénzért.


Hazafelé útba ejtettük azt a kivilágított zászlót, ami olyan jól látszik az erkélyünkről. Épp naplementekor érünk oda, hogy az élmény tökéletes legyen. Este aztán jól megkóstoltuk a pálinkát, amihez Peti gitározott skype-on nekünk egy kicsit. Ezúton is köszönjük neki a közreműködést.


Hétfőn és kedden szabadjára engedtük vendégeinket, akik kocsit béreltek, hogy utazgathassanak kedvükre. Szerda hajnalban aztán elbúcsúztunk, hogy szombaton este ismét összefuthassunk egy rövid időre.


Legközelebb az összefutás körülményeiről, meg az otthonlétről mesélek. Maradjatok vonalban!