Szombaton tervünk megvalósítását a legtávolabbi ponttal kezdtük. Zsófi ex-kolléganőjével és barátjával ellátogattunk a sziget északkeleti csücskébe. A Karpas-félsziget tulajdonképpen Ciprus nyele, legalábbis térképről nézve. Ezen a hosszú földnyelven autóztunk végig és álltunk meg több helyen. Az út nagyon hosszú volt, nem is a megtett kilométer, hanem a rengeteg traffipaxszal megspékelt sebességkorlátozás és a sok kis faluban való bolyongás, illetve helyenként a kátyúk kerülgetése tette fárasztóvá. Yeni Erenköy falucskától viszont a táj annyira lenyűgöző, hogy feledtette az utazás összes fáradalmát.
Először a Golden Beach-en álltunk meg, melyet a nevéhez hűen aranyszínű, forró, süppedős homok borít. A tengeri teknősök ezt a partot is fészekrakó helyként használják, ezért éjszakánként, illetve költési időszakban le van zárva. A víz hosszan sekély, ezért a nap hamar felmelegíti. Ideális hely a pihenésre. Nem hiába, a teknősök jó ízléssel választanak partszakaszt maguknak.
domboldal
föveny
vadregény
Innen némi pihenő után tovább hajtottunk az Apostolos Andreas monostor romjai felé. Utunk egy nemzeti parkon keresztül vezetett, amely híres arról, hogy vadszamarakkal van tele. A templom, bár nagyon romos, ma is működik. Mi is megálltunk, hogy csináljunk pár képet.
monostor messziről
monostor közelről
kis csapatunk
kis csacsi
Utunk utolsó szakaszát csak ketten Zsófival, biciklinyeregben tettük meg. Elbringáztunk a sziget legszélső pontjához. A csúcstámadás sikerrel zárult.
A nap végén fáradtan, de kimerülten indultunk haza. Még sikerült belefutnunk egy kecske-birka nyájba. Nem épp új-zélandi mennyiség, de azért lestoppoltak minket pár percre.
bicajtúra
Zsófi
szigetek a csúcson túl
birkák
Ha már ilyen jól sikerült a szombati túránk, úgy döntöttük, hogy vasárnap a sziget északnyugati csücskét vesszük közelebbről szemügyre.
Először tengerpartozást terveztünk, de sajnos nem sikerült valami jól a dolog. Yayla falucska határában értük el a partot, ami szemetes, köves, szeles, gyorsan mélyülő és zavaros vizű. Viszont remek rozsdás acélizék feküdtek partra vetve. Legalább ezekről készült pár fotó.
vas izé
A strandolási terveket feladva az északnyugati csücsök felé vettük az irányt. Végcélunkat az utolsó kb. 3 kilométeren ismét bringával közelítettük meg egy igen gyenge minőségű földúton. A félsziget végén egy kis szigetre lehet átsétálni a vízben. Sekély, ugyanakkor sziklás szakasz, tele apró hallal. Találkoztunk is egy csapat szigonyos vadásszal.
itt a vége
leléptem
alaptábor
Hazafelé a Kirenia hegylánc és az északi part közt vezető úton kanyarogtunk, ahonnan szintén lenyűgöző látvány tárult a szemünk elé.
félsziget
Korábban már jártunk Akrotirinél (a Ladies mile beach végénél), valamit a Greko-foknál (Agia Napán). Már csak az Akamas-félszigetre kell eljutnunk, hogy elmondhassuk, jártunk a sziget minden sarkában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése