magyar, angol, görög, bábel

Egy idegen országba való költözésnek szerintem alapfeltétele, hogy az ember tudjon az adott országban beszélt nyelven. Nálunk kicsit faramuci a helyzet. Cipruson a hivatalos nyelv a görög. Az angolt mindenki, vagy nagyon sokan beszélik, köszönhetően annak, hogy az ország Brit koronagyarmat volt.

Zsófi remekül beszél franciául és angolul. Nekem pedig szintén megy az angol. A leendő munkáltatóim is tisztában vannak azzal, hogy nem tudok görögül.
Szerintem ennek ellenére joggal éreztük, érezzük azt, hogy mindez még kevés, és ahhoz, hogy jól be tudjuk illeszkedni, meg kell tanulnunk görögül. Mindezt nyomatékosítja, hogy a görög alfabet eltér az általunk használt ábécétől, vagyis az analfabetizmus totális.

Ennek a feszültségnek a csillapítására elkezdtünk görögöt tanulni. Heti kétszer két órában. Én még ezt fűszerezem ugyanennyi angollal is, mert "A fejlövés nem állhat meg."

Tegnap este például újra kisiskolást játszottam, és betűket tanultam. Ma megint lesz munka után görög óra, készülni kell. Este pedig meg kell csinálni hétfőre az angol házit. Indul a fejemben a bábeli zűrzavar, repedeznek tornyom falai.

De a végén megint egy emberrel több leszek!