Az én első nagy napom

Azt hiszem, itt az ideje, hogy én is írjak ide néhány sort, és most már be tudok olyan dolgokról is számolni, amiről Tamás nem :)

Túl vagyok az első két interjúmon. A délelőtti várakozáson felülien sikerült. Mindkét hely ügyvédi iroda, és mindkét cég főtevékenysége gazdasági jellegű (offshore).

Nos, az első helyen fél órát beszélgettem egy nálam max. 5 évvel idősebb sráccal, a végére már-már barátok lettünk. Azt mondta, hogy az egyetlen aggodalma velem szemben, hogy mi van, ha meggondolom magam, és fél év múlva hazamegyek. Próbáltam észérvekkel alátámasztani, hogy ez nem szerepel a terveim között és minden jel arra utal, hogy a félelme alaptalan, hisz felszámoltam az otthoni állásomat, próbálunk hosszú távra berendezkedni itt, például a lakásbérletünk is 1 évre szól... Jövő héten értesít, meglátjuk.

A délutáni... 2 órát interjúztam. Először kitöltettek velem egy kérdőívet: alapadatok, családi adatok (ki az anyukám, az apukám, mit dolgoznak, egyedülálló vagyok-e), végzettség, elképzelések a jövőre, stb. Aztán jött a HR-es srác, vele kb. fél óra hasonló témakörben. Ezek után felvitt a vezető irodájába. Amíg várakoztunk, a kezembe adott egy brossúrát, hogy a jövő héten érkezik hozzájuk egy külföldi miniszterelnök, és az ő tiszteletére készítették azt a kis barátságfüzetet.
Megérkezett a vezető, akivel szerintem 1 óra alatt 4 mondatot sikerült váltani, folyton csöngött a telefonja, alá kellett írnia, mennie kellett. De ezalatt sem hagytak unatkozni. Beszélgetnem kellett egy vezető ügyvéddel, a HR-s sráccal és egy magyar lányt is elővarázsoltak. (Egyébként ennél a cégnél 4 magyar van, és 200 alkalmazott a nicosiai irodájukban, a világ minden részéről) Ez Nicosia legnagyobb és legnevesebb irodája. Szóval az Álom. A válasz jövő héten várható innen is. Azt hiszem, én lennék a legboldogabb, ha sikerülne.