Eldöntöttem, hogy írok egy utolsó nagy szentimentális posztot, az utolsó itthon töltött napunkon. Erre, itt ülök a gép előtt, és nem tudom, hogy mit írjak. Könnyeinket hétvégén már alkoholba folytottuk, az utolsó pár nap stresszétől pedig kezdem magam zombinak érezni. Persze tudom, hogy ez normális, és ráadásul csak átmeneti állapot. Holnap új nap virrad, ami már egy másik országban ér bennünket. Az igazi kalandok pedig csak most kezdődnek.Tehát akkor dobpergés, harsona szó. Aztán reméljük, hogy nagyobb lesz a lángja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése