A múlt hétvégét otthon töltöttük. Csütörtök reggel érkeztünk és vasárnap este jöttünk vissza. Az otthonlét jól indult. Csütörtök reggel ügyes-bajos dolgainkat intéztük Pesten. Ha az ember negyed-/félévente megy csak haza, apróságok is halaszthatatlan ügyekké képesek válni. Többek között bankban voltunk asztalt borogatni, meg vettünk egy frankó Columbia pólót, gondolva a közelgő melegekre. Állítólag testhő elvezetős, meg uv szűrős. Majd megmondom, hogy szerepel ötven fokban. Valamint beszereztem a születésnapi ajándékomat is, egy csilli-villi Windows Phone 7es telefont. Iphone, meg Android, bekaphatja.
A péntek családias hangulatban telt, aztán jött a szombati őrület. A délelőtt még egész nyugodtan indult, aztán mindezt szétporlasztotta a tény, hogy anyukám ledarálta az ujját botmixerrel.
A jobbal nyomta a gombot, a bal mutatót pedig a késbe tartotta. Mindezt tetézte, hogy öcsémmel még összehoztunk egy remek kombót. Ő egy buszlekésést mutatott be, én meg szimultán voltam elérhetetlen két telefonnal a zsebemben. Ennek a vége többórás rohangálás lett.
A napot megkoronázta, hogy a szülinapi babazsúrom hevében, nem sokkal éjfél előtt Sanyi kilőtte airsoft pisztollyal a bal felső egyest a számból. Illetve csak megfelezte azt. Az utolsó napunk otthon ennek köszönhetően fogfájós, fájdalomcsillapítós félkómában telt.
A legvégén még rúgtam egy öngólt azzal, hogy elhagytam a régi telefonomat, benne a ciprusi sim-kártyával. Ezek után már csak a remény maradt, hogy a balszerencse sorozat elmúlik és a repülőnk nem zuhanva fog földet. Azért mindenkit megnyugtatok... Anyukám ujja jól van, ideget nem ért a botmixer pengéje. A fogamat hétfőn reggel kipótolta egy kedves ciprusi fogdoki, aki Pesten a SOTE-n végzett. Sőt, a telefonom is megkerült. Már csak várni kell, hogy a két hét múlva érkező következő vendégeink magukkal hozzák . Tiszta Happy End.
A krém, amiért az anyukám a vérét adta.
A napot megkoronázta, hogy a szülinapi babazsúrom hevében, nem sokkal éjfél előtt Sanyi kilőtte airsoft pisztollyal a bal felső egyest a számból. Illetve csak megfelezte azt. Az utolsó napunk otthon ennek köszönhetően fogfájós, fájdalomcsillapítós félkómában telt.
50 eurós lövés
A legvégén még rúgtam egy öngólt azzal, hogy elhagytam a régi telefonomat, benne a ciprusi sim-kártyával. Ezek után már csak a remény maradt, hogy a balszerencse sorozat elmúlik és a repülőnk nem zuhanva fog földet. Azért mindenkit megnyugtatok... Anyukám ujja jól van, ideget nem ért a botmixer pengéje. A fogamat hétfőn reggel kipótolta egy kedves ciprusi fogdoki, aki Pesten a SOTE-n végzett. Sőt, a telefonom is megkerült. Már csak várni kell, hogy a két hét múlva érkező következő vendégeink magukkal hozzák . Tiszta Happy End.
neee, ezt a kilövést nem hiszem el!! hogy csinálta? őt nem tanították meg gyerek korában, hogy emberre nem célzunk, meg hogy különben is pisztolyt nem veszünk a kezünkbe?? váá!
VálaszTörlésTulajdonképpen párbaj volt. Vagyis inkább háború. Egymást lőttük. Persze védőszemüvegben. A dolog pikantériája, hogy mikor eladták nekünk a pisztolyokat, azt mondták, hogy ezek gyenge fegyverek, nem kell hozzájuk maszk, elég egy védőszemüveg. Ezek nem viszik még ki az ember fogát.
VálaszTörlésú. hát, nem mondom, hogy megérdemeltétek, mert ez azért tényleg elég nagy büntetés, de nekem akkor is fura ez a harc...
VálaszTörlés