2011. április 27., szerda

Húsvét

Múlt hét csütörtök hajnaltól kedd hajnalig az anyukám és az öcsém voltak nálunk vendégségben. Velük közösen ünnepeltük a húsvétot. Csütörtökön mi még dolgoztunk, de péntektől hétfő estig dúlt a húsvéti munkaszünet. A szigeten egyébként a húsvét majdnem akkora jelenősséggel bír, mint a karácsony. Mi ezt a remek tavaszi ünnepet rengeteg kirándulással köszöntöttük. Az időjárás sajnos nem volt a legjobb, szinte végig felhős volt az ég, és néha egy-egy zápor is elkapott minket.


Csütörtök délelőtt vendégeinket hagytuk, hagy pihenjék ki fáradalmaikat, mi addig elmentünk dolgozni. Szerencsére engem délután elengedtek munkából. Zsófit viszont bent tartották. Délután ezért Nicosia óvárosában sétáltunk, és a helyi látnivalókat mutogattam körbe. Természetesen a körút része volt az Efes sör és a bazár is.


Péntek reggeltől aztán nekilódultunk, és körbeutaztuk a szigetet. Mivel az időjárás-jelentés a szünet elejére mondott inkább rosszabb időt ezért pénteken elmentünk az északi részre. Megkerestünk Buffavento várát. Buffavento annak a várrendszernek a része, melyhez Kirenia és Szent Hilarion várai is tartoznak. Ez a vár is a Kirenia hegységben fekszik egy hegycsúcson, ahonnét tiszta időben pazar kilátás nyílik a tengerre, valamint a környező vidékre. Sajnos kilátást takarták a felhők, amik az erős szélnek köszönhetően nagy sebességgel vonultak át a vár romjain. Kissé túlvilági B - kategóriás horrorfilmes érzés volt mikor a várrom ablakain sűrű fehér köd kezdett begomolyogni. Stephen King „A köd” című novellája megvan? A vár után Kirenia kikötőjében sétáltunk egyet. Estebédünket is itt költöttünk el. Valamint megtanítottunk anyut és Petit backgammonozni.


Szombaton már szinte kötelező programként Ayia Napa tengeri barlangok megtekintése következett. Az idő kicsit jobb volt, mint előző nap, de olyan erős szél fújt, hogy a barlangokhoz nem lehetett lemenni. Ember magasságú hullámok erodálták tovább a sziklákat és mélyítették a barlangokat. Peti persze le volt nyűgözve a sok sziklától. Napokig elmászkált volna ott. Meg aztán tudtam, hogy kell találnunk egy szélvédett öblöt, ahol bemehetünk a vízbe fürdeni.


Vasárnap Limasszol irányába indultunk. Odafelé megálltunk a Governor’s beach-en. Ez az a hely, ahol hófehér gömbölyű sziklák és fekete homok együttese alkotja a partot. Amíg a lányok napoztak, addig mi Petivel felfedeztük az egész partszakaszt és közben közösen hajókról álmodoztunk. Innen aztán átutazva a városon elmentünk a Lady’s mile beach-re. Régen itt gyűjtöttünk mindenféle kagylókat, rákokat, csillagokat, de most teljesen üres volt a part. Azért némi döglött állatot csak sikerült összeszedni. A nap végén még bementünk sétálni egyet Limasszol tengerparti sétányán. Napnyugtával pedig indultunk haza.


Hétfőn Larnakában voltunk. A nap nagy részét kitette annak a gigantikus méretű mezének az elfogyasztása, amit sikerült kirendelni egy halászcsárdában. Halászcsárda, mi?! Hazavágyódással megspékelve kis Freuddal fűszerezve. Tehát kikötői tavernában. Ebéd után még kimentünk a partra. Elég nagy szél volt, ezért csak sétáltunk egy kicsit. Aztán jöttünk haza.


Másnap hajnalban kivittem vendégeimet a reptérre. Könnyes búcsút vettünk. Azóta pedig már mindannyian visszatértünk a szürke hétköznapokba. Az utólagos közvélemény-kutatások igazolták, hogy mindenki jól érezte magát ebben a pár napban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése