Megint egy kis szabadtüdős búvárkodás. Mivel Edit kommentjében jelezte, hogy előző hasonló témájú bejegyzésem a nagyközönség számára érthetetlen, ezért úgy döntöttem, írok egy kicsit a sportról.
A szabadtüdős búvárkodás, idegen nevén apnea vagy freedive egy vízi sport. A sportnak több diszciplínája van, de mindre egyaránt igaz, hogy víz alatt, egy levegővétellel kell végrehajtani azokat. A gyakorlatok két kategóriába sorolhatóak. Vannak medencében végrehajtott, illetve mélységi számok. A szabadtüdős búvárkodás két nagy nemzetközi szervezete az AIDA és a CMAS. Én otthon az Aida Hungary keretein belül ismerkedtem meg a sporttal, ezért az Aida szabályait ismerem, az alább leírtak is annak felelnek meg. Most pedig következzenek a versenyszámok. Elsőként a medencés, majd a mélységi számok.
Statikus (Static): A statikus szám célja, hogy a búvár egy levegővétellel minél tovább a víz alatt maradjon. Ez az egyetlen olyan szám, ahol az idő számít. A búvár ilyenkor egy nagy levegő vétele után vízbe merül és hason fekve, arccal a vízben ellazultan lebeg. Hivatalosan azt az időt mérik, ameddig a búvár légzőnyílásai a víz alatt vannak.
Dinamikus (Dynamic) számok: A dinamikus számoknál cél a minél hosszabb táv megtétele egy levegővétellel víz alatt úszva. Ilyenkor nem számít az idő, csak a megtett táv. A számokat medencében rendezik, ahol a medence végén a versenyző fordul. Fontos hogy az úszásnak víz alatt kell történnie, és a búvár nem érhet ki a vízből csak a fordulók során. Illetve nem húzhatja magát a medence alján, vagy oldalán sem. Dinamikus számból kétféle létezik, uszonyos, illetve uszony nélküli. Az uszonyos számokhoz általában monofint használnak.
A konstans súlyú (Constant Weight) merülés már a mélységi számok közé tartozik. Itt a búvárnak egy kötél mentén kell leúsznia a kötél aljáról egy jelzőzászlót felvennie, majd felúsznia. Sem lefelé, sem felfelé nem érhet a kötélhez, csak a fordulónál az alsó fél méteren. További kritérium, hogy ugyanannyi súllyal kell felérkeznie, mint amennyivel elindult. Ebből a számból is létezik uszonyos, illetve uszony nélküli.
A free immersion magyar nevét nem tudom. A szám lényegében abban különbözik a konstans súlyú merüléstől, hogy a versenyző szabadon hozzáérhet a kötélhez. A gyakorlatban ez úgy néz ki, mint egy víz alatti kötélmászás. Az egyik kitétel viszont, hogy a versenyzők nem használhatnak uszonyt.
Az utolsó két számból nem rendeznek versenyeket, de a rekordokat jegyzik. A változó súlyú merülésnél (Wariable Weight) a búvár használhat nehezéket a merüléshez, de felfelé önerőből kell úsznia. No limit merülésnél pedig lefelé egy súlyokkal megrakott szánnal csúszik a versenyző, felfelé pedig egy ballon emeli a felszínre.
Minden versenyszámra igaz, hogy a versenyzőnek a szám befejeztével egy úgynevezett surface protolocolt kell végrehajtania, mely abból áll, hogy az arcát szabaddá teszi, majd mutat egy oké szignált, végül pedig mondania kell, hogy „I am OK.” Ezzel bizonyítva, hogy tudatánál van. Valamint a versenyszám vége után egy percig nem bukhat le ismét a víz alá. A versenyzőt mindig figyelemmel kíséri egy vagy több segítő, akik szükség esetén a felszínre segítik a búvárt. Mint minden búvársportnál, itt is érvényes az elsődleges szabály. Egyedül ne merülj!
Röviden ennyi lenne a freedive. Hosszan persze sokkal több. Órákat lehet róla mesélni, de talán ennek az összefoglaló szösszenetnek a tükrében jobban érthető az is, amit a két héttel ezelőtti versenyről írtam. Ha valamit kihagytam vagy rosszul írtam volna, a témában régebb óta/mélyebben elmerülők nyugodtan javítsanak ki.
A hétvégén pedig újabb nagyszerű sportélményekkel gyarapodtam. Végre voltam merülni. Volt tenger, meg kötél, meg edzőtársak, meg minden. A Constant Weight-et próbáltam uszonnyal és uszony nélkül is. Furcsa, de nehéz szavakba önteni a dolgot. Tulajdonképpen csak leúsztam, meg föl. Ráadásul nem is mélyre. A legjobb eredményem 15 méter volt. Mégis nagyszerű és inspiráló élmény. Amint lehet, merülök ismét.
A szabadtüdős búvárkodás, idegen nevén apnea vagy freedive egy vízi sport. A sportnak több diszciplínája van, de mindre egyaránt igaz, hogy víz alatt, egy levegővétellel kell végrehajtani azokat. A gyakorlatok két kategóriába sorolhatóak. Vannak medencében végrehajtott, illetve mélységi számok. A szabadtüdős búvárkodás két nagy nemzetközi szervezete az AIDA és a CMAS. Én otthon az Aida Hungary keretein belül ismerkedtem meg a sporttal, ezért az Aida szabályait ismerem, az alább leírtak is annak felelnek meg. Most pedig következzenek a versenyszámok. Elsőként a medencés, majd a mélységi számok.
Statikus (Static): A statikus szám célja, hogy a búvár egy levegővétellel minél tovább a víz alatt maradjon. Ez az egyetlen olyan szám, ahol az idő számít. A búvár ilyenkor egy nagy levegő vétele után vízbe merül és hason fekve, arccal a vízben ellazultan lebeg. Hivatalosan azt az időt mérik, ameddig a búvár légzőnyílásai a víz alatt vannak.
Dinamikus (Dynamic) számok: A dinamikus számoknál cél a minél hosszabb táv megtétele egy levegővétellel víz alatt úszva. Ilyenkor nem számít az idő, csak a megtett táv. A számokat medencében rendezik, ahol a medence végén a versenyző fordul. Fontos hogy az úszásnak víz alatt kell történnie, és a búvár nem érhet ki a vízből csak a fordulók során. Illetve nem húzhatja magát a medence alján, vagy oldalán sem. Dinamikus számból kétféle létezik, uszonyos, illetve uszony nélküli. Az uszonyos számokhoz általában monofint használnak.
A konstans súlyú (Constant Weight) merülés már a mélységi számok közé tartozik. Itt a búvárnak egy kötél mentén kell leúsznia a kötél aljáról egy jelzőzászlót felvennie, majd felúsznia. Sem lefelé, sem felfelé nem érhet a kötélhez, csak a fordulónál az alsó fél méteren. További kritérium, hogy ugyanannyi súllyal kell felérkeznie, mint amennyivel elindult. Ebből a számból is létezik uszonyos, illetve uszony nélküli.
A free immersion magyar nevét nem tudom. A szám lényegében abban különbözik a konstans súlyú merüléstől, hogy a versenyző szabadon hozzáérhet a kötélhez. A gyakorlatban ez úgy néz ki, mint egy víz alatti kötélmászás. Az egyik kitétel viszont, hogy a versenyzők nem használhatnak uszonyt.
Az utolsó két számból nem rendeznek versenyeket, de a rekordokat jegyzik. A változó súlyú merülésnél (Wariable Weight) a búvár használhat nehezéket a merüléshez, de felfelé önerőből kell úsznia. No limit merülésnél pedig lefelé egy súlyokkal megrakott szánnal csúszik a versenyző, felfelé pedig egy ballon emeli a felszínre.
Minden versenyszámra igaz, hogy a versenyzőnek a szám befejeztével egy úgynevezett surface protolocolt kell végrehajtania, mely abból áll, hogy az arcát szabaddá teszi, majd mutat egy oké szignált, végül pedig mondania kell, hogy „I am OK.” Ezzel bizonyítva, hogy tudatánál van. Valamint a versenyszám vége után egy percig nem bukhat le ismét a víz alá. A versenyzőt mindig figyelemmel kíséri egy vagy több segítő, akik szükség esetén a felszínre segítik a búvárt. Mint minden búvársportnál, itt is érvényes az elsődleges szabály. Egyedül ne merülj!
Röviden ennyi lenne a freedive. Hosszan persze sokkal több. Órákat lehet róla mesélni, de talán ennek az összefoglaló szösszenetnek a tükrében jobban érthető az is, amit a két héttel ezelőtti versenyről írtam. Ha valamit kihagytam vagy rosszul írtam volna, a témában régebb óta/mélyebben elmerülők nyugodtan javítsanak ki.
A hétvégén pedig újabb nagyszerű sportélményekkel gyarapodtam. Végre voltam merülni. Volt tenger, meg kötél, meg edzőtársak, meg minden. A Constant Weight-et próbáltam uszonnyal és uszony nélkül is. Furcsa, de nehéz szavakba önteni a dolgot. Tulajdonképpen csak leúsztam, meg föl. Ráadásul nem is mélyre. A legjobb eredményem 15 méter volt. Mégis nagyszerű és inspiráló élmény. Amint lehet, merülök ismét.
:) kösz, tökjó!
VálaszTörlés