Vagyis, ha a liba erőspaprikát eszik, az angolok flamingónak hívják. Ezt a nagyon gyér poént kifejezetten Csabinak küldöm! Most pedig térjünk a flamingókra.A héten az újság is megírta, hogy megérkeztek a larnakai sóstóba. Nosza, ha ez ekkora szenzésön, akkor mi se akartunk lemaradni róla, és elmentünk pink madarat szenzelni. Na jó, abbahagyom.
Szombaton elhatároztuk tehát, hogy madárlesre indulunk. Az eredeti terv az volt, hogy visszük a bringákat is, de a garázsban szomorúan kellett konstatálnunk, hogy nem fér be egyszerre két bicaj a kocsiba. Ezért a bringák maradtak.
Mivel mióta visszajöttünk, nem nagyon mozdultunk ki a városból, vagy csak este, ezért most tűnt csak fel, hogy milyen szépen kizöldült a sziget. A tó megtelt vízzel, viszont látható közelben csak néhány sirály úszott benne. A közhiedelemmel ellentétben a flamingó nem a show businessben dolgozó, magát mutogatni és fényképeztetni szerető állatfaj. Még ha tollát gyakran viselik is a go-go táncosok. Én elhatároztam, hogy körbesétálom a tavat, hátha rájuk lelek valahol. Zsófi inkább maradt a kocsinál. Sajnos a fényképezőgép társaságában, ezért kénytelenek lesztek elhinni, amiről nincsenek képek.
Jó fél óra séta után, egy távoli öbölben, jó messze a parttól megtaláltam a madarakat. Sajnos olyan messze voltak, hogy csupán halványrózsaszín pöttyökként jelentek meg a víztükör kékjén. Semmi pálcika lábak, vagy szívecskébe összehajló nyakak. Ilyen élményekért paparazzikat megszégyenítő teleobjektívet kell vásárolni, vagy állatkertbe kell menni. Most először éreztem egy komoly távcső hiányát.
Kárpótlásul közlünk pár képet a zöldellő szigetről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése