A vasárnapi élménybeszámolóval valahogy elmaradtunk. De jobb későn, mint soha, nem igaz?!
Vasárnap reggel „prevalentinnapi” sütizést tartottunk egy helyi cukrászdában, melyről mind a ketten jókat hallottunk. A tapasztalataink sajnos ezt nem erősítik. Mondhatni, hogy a magyar átlaghoz képest közepes cukrászda volt. Valentin-napra aztán lett ez a kis virág. De ne szaladjuk annyira előre.
Előző hétvégén, az északi részen jártunk, ahová külön biztosítás kell az autóra. Ezt a biztosítást minimum egy hónapra lehet kötni. Ezért, hogy minél jobban kihasználjuk, vasárnap is a török ciprusi részre kirándultunk, ismét Kyrenia vidékére. Először megnéztük a Bellapais-apátság romjait. Az apátság hajdan nagy gazdagságnak örvendett, ebből az időkből maradt fenn a gótikus ívekkel díszített kerengője, mely mára a környék egyik legjellegzetesebb emléke.
A romok után a tengerpart felé vettük az irányt. Én nagy reményeket fűztem hozzá, még fürdőgatyát is vittem, de sajnos csalódnom kellett. Egyrészt az időjárás sem kedvezett, másrészt a part se volt a legalkalmasabb emberi test vízbe merítésére. Mondhatni, hideg szél korbácsolta hullámok ostromolták a parti sziklákat. Mindezt pedig tetézte, hogy a környék nagyon szemetes.
A partot a hátunk mögött hagyva a Pentadactylos felé indultunk, mely a sokat emlegetett hegylánc egy különleges öt csúcsból álló képződménye.
Végezetül meglátogattuk a Panayia Apsidiotissa templomot, amit ma kecskeakolnak használnak a helybeliek. Az eredeti cél a Buffavento kastély volt, de az út olyan szörnyű állapotban van arrafelé, hogy nem mertünk tovább menni. Ennek az útnak a gyümölcseként még igen közelről megszemlélhettük azt a hegyoldalba festett zászlót, amit egyébként a teraszunkról is jól látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése