Vasárnap megejtettük első észak-ciprusi kirándulásunkat. Eddig is voltunk már párszor a zöld vonal másik oldalán, de Nicosia történelmi belvárosán még nem sikerült túljutnunk. Vasárnap viszont belevetettük magunkat az ismeretlenbe. Úticélunk Kirenia volt, a sziget északi kikötője. Odafelé Szent Hilarion lovagvárát néztük meg.
Itt kitérnék Szent Hilarionra egy kicsit. Szent Hilarion Gázában született 291-ben, bejárta Egyiptomot, fügediétára fogta magát, aminek következtében pucér csajokról haluzott. Életének ez a momentuma jóval később megihlette Octave Tassaertet, aki csodálatos képet festett róla. 371-ben kimúlt Cipruson. Csodái közé mindenféle gyógyítások tartoznak. Valamiért mégsem róla nevezték el a várat, hanem egy másik Hilarionról, akiről még ennél is kevesebbet tudni.
Vissza az útra. Elhagyva Nicosia északi részét széles autóút vezet a Kirenia hegylánc felé. A hegyek szinte falként emelkednek ki a síkságból, és ahogy közelít az utazó feléjük, az érzés nem szűnik, hanem inkább fokozódik. Az egész hegylánc olyan térélményt nyújt, amit a fényképek nem képesek visszaadni. A térbe pedig szépen beleolvadtak a Quimby képtelen szóvirágai.
A vár eredetileg a bizánci védvonal részeként épült. Építésének pontos dátuma nem ismert, de valamikor a 11.század második felére datálható. A védvonal részét képezték továbbá a Kyrenia, Buffavento és Kantara várai. Egy darabig stratégiailag nagy jelentőséggel bírt, mivel a sziget északi partvonala innen jól áttekinthető, sőt jó időben a szigethez legközelebb eső szárazföldig, a török partokig is ellátni. A puskapor és a lőfegyverek elterjedésével aztán elvesztette stratégiai fontosságát. Egy darabig a Luszitán nemzetség nyári üdülőhelyéül szolgált.
A vár maradványa egy csodálatos hegycsúcson fekszik. A kilátás minden irányba lenyűgöző. A hajdani építmény alapterülete pedig akkora, hogy két és fél órát minden gond nélkül eltúráztunk benne. Igen, egy kisebb túrának is beillett, ugyanis szinte folyamatosan emelkedőkön, vagy lépcsőkön haladtunk a csúcs felé, majd vissza. A hely további érdekessége, hogy botanikus kertként is szolgál. A fákra, bokrokra kis táblácskák vannak akasztva azok neveivel, illetve a bejáratnál a jegy mellé egy kis növénykalauzt is kapunk.
Utunk végállomása Kirenia kikötővárosa volt. A kikötő és a város legalább annyi idős, mint az előzőleg meglátogatott vár. Itt viszont már nem volt kedvünk belesüppedni a történelembe. Egy könnyű séta után beültünk a kikötőben egy tavernába, hogy megebédeljünk. Ebéd után pedig átültünk egy kis kávézóba. A cappuccino mellett játszottunk egy ostáblát. Az ostábla itt alapjáték. Mindenki játssza. A kávézókban tartanak egy-két játékot, amivel a vendégek elüthetik az időt. Mi most játszottunk először táblán, eddig csak gépen próbálkoztunk. Élőben sokkal hangulatosabb. Zsófi nyert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése