Miután három héttel az utazás előtt lefoglaltuk a repjegyet és a szállást, kiderült, hogy Zsófi útlevele a hazautazástól számított 4 hónapig, azaz júniusig érvényes. Izraelbe pedig a belépés egyik feltételeként 6 hónapig érvényes útlevél kell. Ez egy hét szaladgálást (és egy kis többletkiadást) jelentett, valamint két hét körömrágást, hogy beengednek-e minket az országba az ideiglenes útlevelével, vagy alhatunk öt éjszakját a tranzitváróban. Megvan a Terminál című film Tom Hanks-szel a főszerepben? Elárulom, simán beengedtek minket, nem kellett azokon a kényelmetlen székeken aludnunk.
A repülőnk csütörtök este indult Tel-Avivba (35 perc utazás), a szállásunk Jeruzsálemben volt. Valamikor péntek hajnalra érkeztünk meg. Érkezésünk pillanatában Zsófi egyből belehabarodott a pajeszos, kalapos ortodox zsidókba. (Ennek köszönhetően összesen százharmincnégy és fél kalapot fényképezett le négy nap alatt.) Ezután szembesültünk azzal, hogy a szállásunk bibliai hangulatú. Konkrétan a kis Jézus születésének körülményeit idézte. Épp csak a barmok lehelete hiányzott. Fáztunk is rendesen. Egyetlen előnye a helynek, hogy az óvárosban volt.
Ramaty kis szállásunkon péntek reggel szép napra ébredtünk. Egyből bele is vetettük magunkat az óváros forgatagába. A város hangulata egy mondatban leírhatatlan. A néhány négyzetkilométernyi terület legalább háromezer éve ember lakta település. Ma pedig egyszerre osztoznak rajta zsidók, római katolikusok, görög katolikusok, örmények és muszlimok. Szűk, sok helyen fedett utcácskák, boltívek, lépcsők, fedett és nyitott teraszok, terek sokasága, amelyek kápolnák, templomok, mecsetek, zsinagógák és boltocskák egybeépített épületkáosza közt kanyarognak.
Az utcán az emberek ugyanilyen sokszínűek. A már említett ortodox zsidók mellett a kaftános arabok éppúgy megtalálhatók, mint a csuhás szerzetesek. Mindezt pedig a turisták hömpölygő áradata fűszerezi. Jeruzsálemben nincs holtszezon. Itt minden péntek nagypéntek, minden szombat sabbath.
Első utunk a Sion-hegyre vezetett, vagyis inkább először abba botlottunk bele. Itt mesélném el, hogy a bibliai értelmű hegyek-völgyek, Sion-hegy, Golgota, Olajfák hegye, satöbbi azért a valóságban kisebbek, mint az ember képzeli. Ez a Sion-hegy is tulajdonképpen egy alig észlelhető dombocska, tekinthető inkább a város egy kis kerületének. Ezen a „hegyen” található Dávid király sírja. Dávid, a zsidók első királya, Jeruzsálem alapítója. Sírja az egyik legszentebb helyek közé tartozik. Halandó férfiturista nem is léphet be a terembe fedetlen fővel. Ezért a terem előtt papír kippákat osztogatnak. Viszont ha beléptünk se sokat láthatunk a sírból, az ugyanis le van takarva egy nagy lepellel. Ráadásul ott jártunkkor a termet épp renoválták, ezért az egészre még egy nagy fóliát is ráterítettek. Ennek ellenére a hívek buzgón imádkoztak a kis termecskében.
A sírtól nem messze egy másik bibliai helyszín található. Az Utolsó vacsora terme. Furcsa módon ezt a helyet nem alakították templommá. A terem a maga puritán egyszerűségében maradt fenn az utókor számára.
Szintén a Sion-hegyen található az Elszenderülés temploma. Azon a helyen emelték, ahol állítólag Mária meghalt, majd mennybe ment. Az altemplomban a síremlék mellett több ország, köztük Magyarország is emelt oltárt.
A Sion-hegyről a Siratófal felé vezetett az utunk. A Siratófal tulajdonképpen a második templom megmaradt nyugati főfala. Az első templomot még Dávid király emeltette. A templomot lerombolták. Ie. 500 körül aztán Heródes újraépíttette, melyet később a rómaiak ismét leromboltak.
Egyedül a templom nyugati fala maradt meg. A zsidók ezért a falat, és a fal előtti teret zsinagógának tekintik. A muzulmánok is szent helynek vélik, mivel hitük szerint itt emelkedett az égbe Mohamed próféta.
A Siratófalat elhagyva némi bolyongás után a Via Dolorosára értünk. Ez az az út ahol Jézus elítélése után a keresztet a Golgotára vitte (Keresztút). A történetet mind ismerjük. A Biblia tizennégy stációban meséli el Jézus elítélését, halálát és mennybemenetelét. Na, a sztori itt játszódik. Minden stációnál egy kápolna van emelve, ahová a hívek betérhetnek és elmondhatnak egy imát. Gondolom meg sem kell említenem, hogy minden pénteken menetrendszerű passiójárás indul, melynek keretei között minden stációt megimádkoznak, megtömjéneznek a kedves hívek.
Ha már tömjén, akkor elmesélem, hogy csak a tömjénezés mikéntjéből felismerhető melyik egyház felkentjei miséznek éppen. Menetrend szerint először jönnek a római katolikusok. suta mozdulatokkal, félénken himbálják a tömjéntartót, közben pityeregve imádkoznak. Utánuk jönnek a görög katolikusok, gömbölyű alacsony pap vidám, szorgos könyékhajlításokkal himbálja a tömjéntartót, közben úgy imádkozik, mintha viccet mesélne. Végül jönnek az örmények. Szálfa legények fekete csuhákban dühből ostromolják a szent helyet láncra vert tömjéntartóikkal, közben pedig torokhangon kántálnak. Az örmények egyébként nagyon jók. Később még mesélek róluk.
Visszakanyarodva a stációkhoz. Az utolsó öt stáció a Golgotán van. Mint már említettem az egész Golgota be van építve, de úgy, hogy rá se jönnél, hogy az egy hegy, ha nem hívnák fel rá a figyelmedet folyton. Ráadásul a tetején emeltek egy akkora székesegyházat, hogy az magába foglalja a sírt, a kereszt helyét, meg mindent. Ha azt mondom, hogy ez a templom nagy, akkor nem arra kell gondolni, mint a Szent Péter-bazilikánál, hogy belép az ember, és akkora tér szakad rá, amit emészteni kell. A Szent Sír-bazilika lenyűgöző, bár kicsit elveszve éreztük magunkat a több szintes, bonyolult architektúrájú építményben. Rengetes kis kápolnából álló labirintusrendszer, altemplomokkal, karzatokkal tarkítva, sok ikonnal, falfestménnyel és szakrális tárgyakkal. Gyanútlan turista simán elveszik benne. A helyen egyébként a római katolikus, görög, ortodox, etióp, örmény, szír és kopt egyház osztozik. Érdemes egy pénteki napon csak álldogálni és figyelni milyen búcsújárás megy a templomban.
Szintén pénteken néztük meg az Ecce Homo-bazilikát. Tudjátok, Biblia, Jézus, Pilátus, nép, Munkácsi. A tér, ahol az események zajlottak, egy épületben van és hogyhogy nem keresztény felekezetek miséző helye.
Nem messze innen és az első stációtól található egy múzeum, mely a jelenlegi város alatt húzódó, Pilátus idejéből megmaradt és feltárt városrészt mutatja be. Konkrétan a város alatt sétálva lépdelhetünk a tényleges egykori utcákon, tereken.
Ez a múzeum volt Jeruzsálemben az egyik legérdekesebb múzeum. A másik a Dávid torony, de arról majd később.
Ez volt az első napunk. Sötétedéskor az óváros szinte teljesen kiürül. Az árusok összepakolnak, az emberek eltűnnek az utcákról. Mire a nap lement, mi is jócskán elfáradtunk, ezért visszatértünk kicsiny istállónkba megpihenni.
Folytatás következik...
Következő rész tartalmából: legközelebb a szombati napról írok. Sabbath, Dávid torony, Betlehem, meg ilyenek.
Szállásunk egy otthonos szeglete
Ramaty kis szállásunkon péntek reggel szép napra ébredtünk. Egyből bele is vetettük magunkat az óváros forgatagába. A város hangulata egy mondatban leírhatatlan. A néhány négyzetkilométernyi terület legalább háromezer éve ember lakta település. Ma pedig egyszerre osztoznak rajta zsidók, római katolikusok, görög katolikusok, örmények és muszlimok. Szűk, sok helyen fedett utcácskák, boltívek, lépcsők, fedett és nyitott teraszok, terek sokasága, amelyek kápolnák, templomok, mecsetek, zsinagógák és boltocskák egybeépített épületkáosza közt kanyarognak.
Látkép a tetőről
Az utcán az emberek ugyanilyen sokszínűek. A már említett ortodox zsidók mellett a kaftános arabok éppúgy megtalálhatók, mint a csuhás szerzetesek. Mindezt pedig a turisták hömpölygő áradata fűszerezi. Jeruzsálemben nincs holtszezon. Itt minden péntek nagypéntek, minden szombat sabbath.
Egy tipikus udvar
Első utunk a Sion-hegyre vezetett, vagyis inkább először abba botlottunk bele. Itt mesélném el, hogy a bibliai értelmű hegyek-völgyek, Sion-hegy, Golgota, Olajfák hegye, satöbbi azért a valóságban kisebbek, mint az ember képzeli. Ez a Sion-hegy is tulajdonképpen egy alig észlelhető dombocska, tekinthető inkább a város egy kis kerületének. Ezen a „hegyen” található Dávid király sírja. Dávid, a zsidók első királya, Jeruzsálem alapítója. Sírja az egyik legszentebb helyek közé tartozik. Halandó férfiturista nem is léphet be a terembe fedetlen fővel. Ezért a terem előtt papír kippákat osztogatnak. Viszont ha beléptünk se sokat láthatunk a sírból, az ugyanis le van takarva egy nagy lepellel. Ráadásul ott jártunkkor a termet épp renoválták, ezért az egészre még egy nagy fóliát is ráterítettek. Ennek ellenére a hívek buzgón imádkoztak a kis termecskében.
Papír kippa
A sírtól nem messze egy másik bibliai helyszín található. Az Utolsó vacsora terme. Furcsa módon ezt a helyet nem alakították templommá. A terem a maga puritán egyszerűségében maradt fenn az utókor számára.
Az Utolsó vacsora terme
Szintén a Sion-hegyen található az Elszenderülés temploma. Azon a helyen emelték, ahol állítólag Mária meghalt, majd mennybe ment. Az altemplomban a síremlék mellett több ország, köztük Magyarország is emelt oltárt.
Az Elszenderülés temploma
Magyar oltár az altemplomban
A Sion-hegyről a Siratófal felé vezetett az utunk. A Siratófal tulajdonképpen a második templom megmaradt nyugati főfala. Az első templomot még Dávid király emeltette. A templomot lerombolták. Ie. 500 körül aztán Heródes újraépíttette, melyet később a rómaiak ismét leromboltak.
Siratófal
Egyedül a templom nyugati fala maradt meg. A zsidók ezért a falat, és a fal előtti teret zsinagógának tekintik. A muzulmánok is szent helynek vélik, mivel hitük szerint itt emelkedett az égbe Mohamed próféta.
Közelebbről
A Siratófalat elhagyva némi bolyongás után a Via Dolorosára értünk. Ez az az út ahol Jézus elítélése után a keresztet a Golgotára vitte (Keresztút). A történetet mind ismerjük. A Biblia tizennégy stációban meséli el Jézus elítélését, halálát és mennybemenetelét. Na, a sztori itt játszódik. Minden stációnál egy kápolna van emelve, ahová a hívek betérhetnek és elmondhatnak egy imát. Gondolom meg sem kell említenem, hogy minden pénteken menetrendszerű passiójárás indul, melynek keretei között minden stációt megimádkoznak, megtömjéneznek a kedves hívek.
Via Dolorosa
Ha már tömjén, akkor elmesélem, hogy csak a tömjénezés mikéntjéből felismerhető melyik egyház felkentjei miséznek éppen. Menetrend szerint először jönnek a római katolikusok. suta mozdulatokkal, félénken himbálják a tömjéntartót, közben pityeregve imádkoznak. Utánuk jönnek a görög katolikusok, gömbölyű alacsony pap vidám, szorgos könyékhajlításokkal himbálja a tömjéntartót, közben úgy imádkozik, mintha viccet mesélne. Végül jönnek az örmények. Szálfa legények fekete csuhákban dühből ostromolják a szent helyet láncra vert tömjéntartóikkal, közben pedig torokhangon kántálnak. Az örmények egyébként nagyon jók. Később még mesélek róluk.
V. stáció: Simon elveszi a keresztet
Visszakanyarodva a stációkhoz. Az utolsó öt stáció a Golgotán van. Mint már említettem az egész Golgota be van építve, de úgy, hogy rá se jönnél, hogy az egy hegy, ha nem hívnák fel rá a figyelmedet folyton. Ráadásul a tetején emeltek egy akkora székesegyházat, hogy az magába foglalja a sírt, a kereszt helyét, meg mindent. Ha azt mondom, hogy ez a templom nagy, akkor nem arra kell gondolni, mint a Szent Péter-bazilikánál, hogy belép az ember, és akkora tér szakad rá, amit emészteni kell. A Szent Sír-bazilika lenyűgöző, bár kicsit elveszve éreztük magunkat a több szintes, bonyolult architektúrájú építményben. Rengetes kis kápolnából álló labirintusrendszer, altemplomokkal, karzatokkal tarkítva, sok ikonnal, falfestménnyel és szakrális tárgyakkal. Gyanútlan turista simán elveszik benne. A helyen egyébként a római katolikus, görög, ortodox, etióp, örmény, szír és kopt egyház osztozik. Érdemes egy pénteki napon csak álldogálni és figyelni milyen búcsújárás megy a templomban.
VIII. stáció: Jézus megvigasztalja a jeruzsálemi asszonyokat
Szent Sír-bazilika bejárata
A karzaton(!) újabb fontos helyszín, Jézus keresztre feszítésének helye
"Bedörzsölés köve",erre a kőlapra fektették a halott Jézust, miután levették a keresztől
A sír bejáratát egy ortodox szerzetes őrzi
Szintén pénteken néztük meg az Ecce Homo-bazilikát. Tudjátok, Biblia, Jézus, Pilátus, nép, Munkácsi. A tér, ahol az események zajlottak, egy épületben van és hogyhogy nem keresztény felekezetek miséző helye.
Ecce Homo-bazilika
Nem messze innen és az első stációtól található egy múzeum, mely a jelenlegi város alatt húzódó, Pilátus idejéből megmaradt és feltárt városrészt mutatja be. Konkrétan a város alatt sétálva lépdelhetünk a tényleges egykori utcákon, tereken.
Város a város alatt
Ez a múzeum volt Jeruzsálemben az egyik legérdekesebb múzeum. A másik a Dávid torony, de arról majd később.
Kétezer éve tapossuk
Ez volt az első napunk. Sötétedéskor az óváros szinte teljesen kiürül. Az árusok összepakolnak, az emberek eltűnnek az utcákról. Mire a nap lement, mi is jócskán elfáradtunk, ezért visszatértünk kicsiny istállónkba megpihenni.
Folytatás következik...
Következő rész tartalmából: legközelebb a szombati napról írok. Sabbath, Dávid torony, Betlehem, meg ilyenek.
Felejthetetlen szülinap volt. Köszönöm Tamás!!!!
VálaszTörlés