Szikladóm Zsófival...
...és Zsófi nélkül.
Mivel még itthonról lefoglaltunk egy autót vasárnapra és hétfőre, elindultunk az autókölcsönzőbe. Az óvárosból épp csak kiérve egy hirtelen orkán erejű széllökés széttépte az esernyőnket, úgyhogy utunkat szakadó esőben, ernyő nélkül folytattuk. Viszonylag gyorsan megtaláltuk ugyan a kölcsönző épületét, de ott kiderült, hogy mivel nincs dombornyomott bankkártyánk, nem tudnak autót adni. Szerencsére nem fizettünk előleget. Zsófi intő jelnek vette, és azért nem erősködött, én meg úgy el voltam ázva, hogy nem volt már energiám balhézni velük egy sort a dolgon. Végül autó és ernyő nélkül visszasétáltunk az óvárosba.
Városfal Dávid király korából
Kóser borok boltja
A tervezett programunk teljesen felborult, és az eső is szakadt szüntelenül. Végül úgy döntöttünk, hogy megnézzük a Rockefeller-múzeumot. Ezt a múzeumot a Rockefeller alapítvány pénzeli, ezért ingyen látogatható. Egy fia fényképet se csináltunk, mert bent nem lehetett, kint meg ronggyá ázva az esőben, nem volt kedvünk. Szóval vissza múzeumra. Kétségtelenül hatalmas anyaga van, melyek jórészt a környékbeli ásatásokról került elő. Viszont az egész inkább egy nagy raktár, mint múzeum. Üvegvitrinekben porosodó sorszámozott cserépdarabkák, meg mindenféle mütyürök. Ma már egy múzeumtól mást vár az ember. Viszont kétségtelen, hogy nem fájt semmibe. Ha nem is meleg, de száraz helyen voltunk. Sokkal jobbat nem találtunk éppen.
A múzeumban töltött egy óra után a komfortérzetünk még mindig elég alacsonyan volt, úgyhogy visszamentünk a szállásra, és egész délután a ruháinkat szárítottuk az elektromos hősugárzó segítségével.
Hétfőn szintén esett az eső, annyi kitétellel, hogy félórás, órás szüneteket azért tartott. Ráadásul mi is kiismertük addigra a város utcáit annyira, hogy tudjuk, hova hogy tudunk a leggyorsabban eljutni úgy, hogy minél többet legyen fedél a fejünk fölött. Ennek köszönhetően a hétfői napunk kicsit eseménydúsabb lett, és a nap végére se kellett szárítgatni a ruháinkat.
Első utunk a Christ Church-be(Kereszt-templom?) vezetett, ami ott állt közvetlenül a szállásunk mellet, és nevével ellentétben egy zsinagóga.
Christ Church
Tóra?
Innen a Megváltó Krisztus-templomába mentünk, ami egy keresztény templom. Legfőbb érdekessége a tornya, mely a város fölé magasodik, ezért remek kilátás nyílik belőle, illetve az oldalkápolnájából megközelíthető kétszintes kerengője. Ez a kerengő úgy tele van ültetve mindenféle zölddel, hogy azzal a B kategóriás kalandfilmek elhagyott városait idézi. Nagyon hangulatos.
Kilátás a Megváltó Krisztus templomának tornyából
Kilátás a Megváltó Krisztus templomának tornyából
Növényekkel beültetett két szintes kerengő
Következő templom a Szent James templom volt, mely a helyi örmény kolónia központi szakrális létesítménye. Ebben a templomban van eltemetve Szent James feje. A templom szigorú menetrend szerint látogatható. A turisták csak szertartás alatt léphetnek be, és akkor is jobban teszik, ha csendben meghúzódnak a hátsó fal melletti kis padokon. Minden mást csinálni tilos. A templomba csak a kupola oldalablakain keresztül szűrődik be fény. Az ajtókat vastag bőrökkel lefedik. Nincs belső világítás, csupán két gyertya világítja meg az oltáron az imakönyvet. A falak szürkék, rajtuk ezer éves, megfeketedett szent képek lógnak, melyek kivehetetlenek a félhomályban. Az örmény papok mind szálfa termetűek fekete csuhákban, melynek csuklyája a fejükre húzva. A fiatalabb tagok néha fekete bőrkabátot vesznek a csuhára, ezzel csempésznek leheletnyi ukrán maffia hangulatot a masszív inkvizíciós életérzésbe.
Szent James templom bejárata
Miközben a műsort figyeltük megszeppenve, egy alak kivált az imádkozók közül, hátra jött hozzánk, és egyetlen figyelmeztető kézmozdulat, és egy torokhangú tőmondat kíséretében rendre utasította Zsófi hanyagul keresztbe tett lábait. Szavának nyomatékot adott a csuha alól kivillanó hóhérpallos. Nagyon gyorsan a sötét középkorban éreztem magam. De mindenki más is. Ilyen fegyelmezett turistacsoportot, mint akik közt mi is ott ücsörögtünk, nem láttam még egyszer sem. Szerintem az örmények nagyon jók. A hangulat visszaadhatatlan. Mindenképp meg kell nézni őket.
Örmények
Szent James feje helye.
Mi is fővesztést kockáztattunk a kép elkészítésével.
Végül még megnéztük az úgynevezett leégett házat. Ez egy, a második templommal egy időben leégett ház romjai fölé épített showroom. Ami azt jelenti, hogy néhány falmaradvány és cserépdarab felett vetítenek egy körülbelül húsz perces filmet, melynek az első két perce történelmi ismertető. Ezt követi egy perc gyorsinterjú a régésszel, aki feltárta a házat. Végül pedig egy elképzelt történet, amit kosztümös színészek adnak elő a ház pusztulásáról. Mindez elég gagyi, és nagyon drága. Nem érte meg befizetni rá.
Leégett ház
Jeruzsálemi kalandozásaink történetét a bazárral zárjuk. A bazár, tulajdonképpen az utcákra nyíló kis boltocskák tömkelege. Mivel a bazár utcái ugyanúgy a város utcáiként is funkcionálnak, mi pedig ezek mellett az utcák mellett laktunk, elég sokszor sikerült keresztülmenni rajtuk. Mondhatni ottlétünket átjárta az aszalt gyümölcsök, fűszerek, teák, illatosított tömjénkeverékek illata.
Minden kapható ...
... sok, sok finomság ...
... és pékáru is.
Ráadásnak pedig mutatunk pár közös képet. Mindenkinek aki szereti.
Még mindig nincs vége…
Ami még hátravan: Bár az utazásunk véget ért, a kitartóaknak elmesélem, milyennek láttam valójában a Szentföldet. Teljesen szubjektív poszt fog következni. Összegyűlt rengeteg alávaló gondolat a fejemben, amit hamarosan megosztok Veletek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése