Pénteken bevásárolni voltunk. Zsófi elvitt egy új boltba, ami lényegében egy piac és egy áruház tisztátalan gyermeke. Mindenütt zöldségek, gyümölcsök, amit kiszedhetsz magadnak zacsiba, a pénztárnál pedig lemérik. Van külön sajt, hús és halpult. És lehet kapni élő homárt is.
Szóval, amíg Zsófi válogatott, én a halas pultnál gyüszménkedtem. Beszédbe elegyedtem a szlovák pultos kisasszonnyal, szó szót követett, majd megjelent a bolt szakácsa is, mert ilyen is volt, és a végén egy konyhakész hallal a szatyromban távoztam.
Első próbálkozásom volt. Alaposan megsóztam, mindkét oldalát és a belsejét, majd ugyanezen részeire facsartam egy fél citrom levét. Jól kitömtem petrezselyemmel, meg citromkarikákkal, aztán bevágtam a sütőbe. 150 fok, 20-25 perc rácson sütve. A végén még öt perc pirítás, ami lehetett volna több. A húsa finom porhanyósra sült, a bőre lehetett volna jobb is. Majd legközelebb. A konklúzió pedig az, hogy halat sütni nem nagy ördöngősség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése