Szombaton vettünk biciklitartót a kocsira. Így már nem volt akadálya, hogy biciklivel menjünk flamingókat nézni. Kora délután meg is érkeztünk a Hala Sultan Tekke melletti parkolóba. Tudjátok, ez az a mecset, ami a larnacai sóstó partján áll. Lecsatoltuk a bringákat és neki is vágtunk, hogy körbebiciklizzük a tavat. Túránk első felén a vadregényes természet ölelésében gurultunk. Nem volt semmilyen kiépített út, ami a régi római vízvezetékig vezetett volna. Zsófi nagyon jól bírta a totális terepet.
A római kori vízvezeték nagyjából félúton van, ha a Tekkétől indulva kerüljük meg a tavat. Innen aztán a tó másik oldalán már vezet kiépített gyalogösvény, vissza a kiindulási ponthoz. Nagyjából három és fél órát tekertünk, mire körbeértünk. Nem sokkal szürkület előtt értük el az autót.
A túrának köszönhetően láttunk egy csomó flamingót. A madarak elég távol a tó partjától tanyáztak, ezért a fényképek nem sikerültek valami jól. Azért némelyiken kivehetőek. Azok a hosszú nyelű vízen úszó rózsaszín lufik lennének azok. Illetve vért verejtéket és mosóport nem kímélve sikerült kettő szakadár példányhoz viszonylag értelmes távolságba kúszni, aminek eredménye lett az utolsó kép.
Azzal nem is fájdítom a szíveteket, hogy elmondjam, milyen gyönyörű, mikor egy ilyen raj madár hirtelen úgy dönt, csapatostul odébbáll, és egyszerre röppennek fel a víz színéről. Mert ilyet is láttunk, csak sajnos épp fényképezőhatáron túl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése