Most én is az időjárással vezetem fel a mondandómat. Pénteken elkezdett esni az eső. Eddig is voltak már próbálkozások az égiek részéről, de azok azért elég gyengére sikerültek. Pénteken ellenben szinte egész nap, változó intenzitással esett. Az egyetlen dolog, ami miatt nem örültem az esőnek az, hogy szokás szerint bicajjal mentem munkába. Befelé még nem volt gond. Ellenben hazafelé, először tesztelhettem esőben a verdát.
Akik régről ismernek, tudják, hogy valamiféle perverzió folytán szeretek sárban, esőben biciklizni. Jó dolog a dirt bike, ha nem munkából hazafelé, sötétben, fáradtan, autók között szlalomozva kell csinálni.
Ráadásul hamar kiderült, hogy a gyári gumik szinte teljesen meghalnak vizes felületen. A fékek is olyan nyúlóssá váltak, hogy először gondoltam komolyan tárcsafékek beszerzésére. Gondolom azt mondanom sem kell, hogy nincsen sárvédőm. Szóval a klasszikus kérdést, hogy mikor ázunk el jobban, ha futunk, vagy ha sétálunk az esőben még nehezítette, a mikor csap fel több vizet a kerék, ha gyorsan, vagy ha lassan megyünk haza. Tudományos választ nem tudok, de hazaértem után minden ruhám ment a mosóba.
Egy átlagos nap egyébként egyáltalán nem vészes munkába, majd hazajutás szempontjából. A mikulás hozott szép és főleg hasznos lámpákat a bicajra, úgyhogy a túlélési esélyeim sokat javultak. Meg aztán a négysávos szélén szép komótosan hazavitorlázok a kocsik keltette menetszélben.
Az egyik nap viszont arra vetemedtem, hogy letérjek a járatlan útról. Történt ugyanis, hogy egy, az irodánkhoz közel eső bolt felé vettem az irányt, majd a bolttól egy „rövidebb” utat néztem ki hazafelé. hamar bekeveredtem a húsdarálóba.
Járda nincs, rendes útpadka nincs, közvilágítás nincs, ideges autós akad bőven. Memorizálom a térképet: balra, jobbra, balra, balra, körforgalom. Próbálok koncentrálni, hopp elém tolat valaki. Fékezek, kerülök, most akkor balra, vagy jobbra. Mindegy tekerek tovább. Próbálom tartani a forgalom ritmusát, hátha úgy javulnak az esélyeim. Ott egy járda, gyorsan felhajtok, vennék levegőt kicsit, de hiánygazdaság van, levegő nincs. „Egér, egér ki a házból…” elfogy a járda, folytatódik a fogócska, vagy inkább a rohanás az életemért. Felbukkan egy kétsávos körforgalom, gyalogos átkelő sehol, legalább tudom, hogy az irány jó. Valaki meglát, végre az első, aki elenged, mögötte társa dudával bíztatja, hogy üssön el bátran. Jönnek a szélesebb hosszabb járdák, ez már a belváros, „kiskosztüm, vagy öltöny” alakokat kerülgethetek. Itt legalább nem én vagyok a tápláléklánc alján. Hopp az a benzinkút ismerős, még két sarok és otthon vagyok.
Szóval ez nem olyan, mint gyalog. Persze itt sincs agresszió, mint ahogy a macska se gonosz, miközben megeszi az egeret. Az egér életén persze mit sem segít, ha mérgezett.
Összesítve, Nicosiában biciklizni kalandos, ami rossz útvonal-, vagy épp időpontválasztással könnyen átcsaphat életveszélyesbe, csak bátraknak ajánlom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése