Röplabdás-mikulás rétes

A múlt hét gyorsan eltelt. Zsófi otthon volt, én meg itt. Mire visszaért máris azon kaptuk magunkat, hogy mikulás ünnepségen vagyunk péntek este munka után.

Az ünnepséget ugyanaz a Ciprusi – Magyar Baráti és Kulturális Kapcsolatok Társasága szervezte, aki a vörös iszap károsultaknak a segélykoncertet is.
Ennek a rendezvénynek a célközönsége elsősorban az „utánpótlás” volt. Mi kicsit ki is lógtunk a sorból, mert célközönségnek már kiöregedtünk, saját „utánpótlásunk” meg még nincsen. Ennek ellenére jót beszélgettünk az aggódó szülőkkel, akik folyamatosan fél szemmel a gyerekeiket figyelték. Amint valahol felsírt egy gyerek, az asztaltársaságból mindenki struccként kidugta a fejét, és csekkolta, hogy saját porontya nyilvánítja-e épp nemtetszését. A Mikulás – ha megbotránkoztok is elmondom – egy magyar ENSZ-katona volt. Szóval nyáron nem az Északi-sarkon felügyeli a játékgyárat, vagy Miklós püspökként tevékenykedik az egyház javára, hanem itt tartja fenn a békét Cipruson az öreg nagyszakállú.A parti végén pedig – teljesen érdemtelenül – mi is kaptunk ajándékot, két adventi naptárat, aminek gyerekként örültünk. Én duplán jól jártam, Zsófiét is én eszem, mert ő nem szereti a csokit, viszont mindig kibontja, és meglepődik.
Az egész engem az egykori tizesiskolás mikulás bulikra emlékeztetett, ahol mi voltunk a célözönség. Ugye ti is emlékeztek, milyen jó bulik voltak?!

Szombaton nagyszabású társadalmi eseményen vettünk részt. Larnacában voltunk a rétesbolt megnyitóján. A boltot egy kint élő magyar pár vezeti. Helyben gyúrják a tésztát, sütik a rétest. Semmi mirelit. Sőt, a hagyományos káposztás, túrós, tökös-mákos, vonal mellett megjelennek olyan egzotikumok, mint például a banános vagy ananászos. A tulaj szerint pedig nem csak a magyar ínynek csiklandóak ezek a finom falatok.
Aki arra jár mindenképp ugorjon be egy rétesre. Merjük ajánlani. Itt élőként a hazai ízek lehetnek a hívogatóak, turistaként pedig az otthon nem kóstolható egzotikumok miatt érdemes betérni. Honlapot egyenlőre csak a közvetlenül mellette álló Paprika store-nak találtam.

Vasárnap Krisztián szólt, hogy lehet csatlakozni tengerparti sütögetéshez. Csatlakoztunk. Velük a Mikulás-bulin futottunk össze. A csapat velünk együtt három párból, egy lányból -akit mint később kiderült, Zsófi korábbról ismert-, egy nagymamából és két gyerekből állt.
A nap első felében tüzet raktunk, sütögettünk, bort kóstoltunk, ebédeltünk. Mindeközben sokat beszélgettünk. Nagyon kedves társaságban csöppentünk.
A nap második felében röplabda meccs volt. Én konkrétan az első egyharmadában bíráskodtam, a második harmadában a gyerekekkel rúgattam tizenegyest, hogy hagyják a szüleiket röplabdázni kicsit. Harmadik harmadában pedig rontottam az esélyeket a pályán.
Jó játék a strandröplabda, ha az ember nem félti kényszeresen az ujjait, ami ugye hétköznap a munkaeszköze. Szóval igen béna voltam.

Mindennel együtt remek hétvégét zártunk. Sok jófej embert ismertünk meg.