Hétvégi kalandjaink

A hét gyorsan eltelt, a második fele pedig viszonylag eseménytelenül. Ez a viszonylagos eseménytelenség pedig határozottan jól esett a folyamatos pörgés után.

Szombaton úgy döntöttünk, elmegyünk megint strandolni, de előtte szétnézünk Larnakában is, hátha találunk autót magunknak. Őszintén szólva már nagyon unjuk mindketten az itteni buszozást/gyaloglást. (Hogy pontosan miért is, arról lesz egy külön bejegyzés.)

Délelőtt végignéztük az autókereskedéseket, de sajna haza is busszal jöttünk. Kora délután kimentünk a partra, de annyira fújt a szél, hogy a következő busszal visszatértünk Nicosiába.

Hazafelé aztán bementünk az Ikeába, meg a Kárfúrba. Vettünk egy csomó kaját, meg poharat fröccsnek. Eddig ugyanis a Starbucksból hazahordott műanyag poharakba kényszerültünk fröccsözni.
Este elsétáltunk a történelmi belvárosba. Sikerült átkavarnunk az észak-ciprusi részre is, de hamar visszajöttünk, nem nagyon találtunk magunknak ott semmi szórakozást. Valahogy még bekavarodtunk egy orosz boltba, ahol találtunk kaviárt jó áron, vodkát és magyar kacsamájpástétomot. Ennek megörülve vettünk is egy laposüveges vodkát, amit a bácsi ajánlott. Továbbiakra nem emlékszünk…

Ma(vasárnap) reggel felkerekedtünk, hogy megyünk strandolni, csakazértis. Miután fél órát vártuk a buszra, hazajöttünk, hogy megtudjuk a tévéből, a szokásos évi maraton-futóverseny miatt lezárva a belváros, többek közt a buszunk útvonala is. Azért nem adtuk fel, a következő járattal le is jutottunk a partra. Az idő ma sem volt a legrózsásabb, ezért nem fürödtünk. A víz hideg volt. Ha megerőltetjük magunkat éppen fürödhettünk volna, de hát kinek van kedve erőlködni a nagy beachelés közben, nemde?!

Délután hazajöttünk, most épp Zsófi palacsintát süt, én meg megyek tekergetni.