Mióta itt vagyunk, folyamatosan autóra vadászunk. Annyi roncsot megnéztünk, és annyi jó autó épp nem fért már bele a költségvetésbe, hogy szinte kezdtük feladni. Én már beértem volna pl. automata váltóssal is. Gondolhatjátok...
Ez meglátta:
Zsófi talált rá a neten. Áron alul, szinte gombokért. Megnéztük, beleszerettünk. Egy orosz srác árulta, aki jövő hét elején költözik haza. Még engedett is az árból, aztán mikor otthon épp örömmámorban úsztunk, felhívott, hogy valaki ráígért. Belementünk a játékba, mi is ráígértünk...
Ez meglőtte:
Ma ebédidőben megvettük. Onnantól, hogy találkoztunk, elmentünk biztosítást kötni, majd átíratni a nevünkre a kocsit, mindez két és fél óra volt. Mindenhol gyorsak és korrektek voltak. Viszont a biztosítást arany áron merik. Egyrészt mert nincs itteni tapasztalatunk, másrészt mert Zsófi még nincs 25, harmadrészt pedig mert kabrió a kocsi...
Ez hazavitte:
Én vittem haza egyedül, és nem törtem össze. Jól látható az egyik képen, amint a 203-as, azaz a mi parkolónkban áll a verda.
Ez az icike-picike mind megette:
Hogy mutassuk, mennyire nem függünk a tömegközlekedéstől, este -jóval az utolsó buszjárat után- elugrottunk Larnakába, meginni a tengerparton egy jegeskávét.
Tények, számok:
Renault Megane Cabrio, 2000-es gyártmány, 1600cc, 110ló, 1150kg, 4 személy, elektromos vászontető.
Összehasonlítva a sárkánnyal:
Kicsit nehezebb, kicsit gyengébb, a futómű komfortosabb, kétszer annyi ember fér bele, kevesebb a zaj az utastérben, kényelmesebb levenni a tetőt, van benne légkondi és négy légzsák. Egyszóval nagypapásabb.
„...mert utazni élvezet!” avagy első tapasztalatok:
Az autón látszik, hogy eredetileg a modellt bal kormányosra tervezték, az áttervezésre nem fordítottak túl sok eneriát. A kormányoszlopot egy az egyben, bajuszkapcsolóstól, mindenestől áttették a másik oldalra, ami jó, mert így nem törlünk kényszeresen ablakot index helyett. A váltó is maradt ugyanott, ugyanúgy. Egyes balra, vagyis vezetőtől el, fent, kettes alatta, a többit tudjátok. Szerencsére az R mint rakéta fokozat nem az ötödik alatt, hanem az egyes előtt van, így nem okoz drága meglepetést egy reflex-szerű „vissza kettő, padlógáz”. Reflex-szerű váltásról meg csak annyit, hogy minden váltás előtt kicsit megsimogattam a jobb oldali kilincset, majd kezet cseréltem a kormányon, és váltottam. Szerencsére elindulás után az ajtók bezáródnak, így nem tudok váratlanul katapultálni. Szokatlan még néha a „balra kis ívben”, de majd megszokom a dolgokat.
Mivel csak naplemente után sikerült a kocsinkkal komolyabban foglalkozni, ezért a fotók inkább csak bizonyító erejűek. A szerkesztőség ígéri, hamarosan összeállítunk egy szép sajtófotó galériát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése