Zambartas Xynisteri

Pár napja kiderült, hogy az egyik kollegám szintén nagy borrajongó. Hosszasan beszélgettünk a borokról, s többek közt beszámoltam neki tervemről, hogy felfedezem a ciprusi borokat. Ő ajánlott a figyelmembe egy borboltot, amit múlt hét csütörtökön útba is ejtettem hazafelé jövet.

A kis saroképületben megbúvó patinás borbolt belülről barátságos hangulatot árasztott. A pultnál a tulaj társaságában hárman éppen bort kóstoltak. Köszönés után egyből engem is borral kínáltak. Kaptam egy nagy pohár görög shiraz-t, majd megszemléltem a választékot. Végül a tulaj ajánlásával, a kezemben egy üveg Zambartas Xynisterivel távoztam.

Szombat este aztán felnyitottuk a butéliát.

A Xynisteri helyi fehér szőlőfajta. Eddig nem találkoztunk vele még sehol. Az ital pedig olyan volt, mintha a palackba belekaszáltak volna egy virágba borult tavaszi rétet. Gazdag illat és ízvilága lehengerlően tört elő a palackból, és felkarolt minket, hogy táncot lejtsen érzékeinkkel.

Leginkább az otthoni borok közül Mikós Csabi boraihoz, vagy a pécsi Cirfandihoz tudnám hasonlítani. Igazi mediterrán bor. Egy mediterrán szigeten jól esik tőle mindaz, ami otthon harsány kivagyiságnak tűnne. Nekem tetszett.