Ez a hétfő már valójában vasárnap délután elkezdődött, azzal hogy biciklizés közben a város másik felén kaptam egy jó kis defektet. Igaz ugyan, hogy egy benzinkút közvetlen közelében, de a helyzetünkön nem sokat segített, ugyanis, bár a kutas bácsi valami csoda folytán ott volt ugyan, de defektjavító készletet nem lehetett kapni. A kerék pedig olyan gyorsan eresztett, hogy hiába fújtam fel, nem lehetett vele közlekedni. A megoldás az lett, hogy Zsófit hátra hagyva, az ő bicajával hazatekertem, aztán kocsiba vágtam magam, és összeszedtem Zsófit, meg a defektes bicajomat.Vasárnap itt semmi sincs nyitva, talán még a kórházban sincs ügyelet. Tehát esélytelen volt, hogy bárhol vegyek gumiragasztót. Azért megpróbáltam a közeli éjjel-nappaliban nem sok sikerrel. Ennek azért nem örültem, mert hétfő volt az első nap, az új irodában. Zsófinak pedig kellett az autó kora délután. Végső megoldásként az ő bicajával mentem dolgozni.
Hétfő reggel betekertem munkába kölcsön bicajjal. Én voltam az első, aki megérkezett. Az iroda, ahová költöztünk, szép és világos. Jó helyem van. Kaptam gurulós, fejtámlás, minden irányba billegős, karfás csodaszéket, pedig nem is kértem. Szóval leültem dolgozni, aztán jöttek a srácok, meg villanyszerelők, telefonszerelők, satöbbi. Tízig tudtam is érdemben tevékenykedni, aztán beindult a felfordulás. Váltakozva kikapcsolták a szervert, netet, áramot.
Fél egy körül meguntam a dolgot, gondoltam kajálok addig is, amíg mást nem tudok csinálni . Következő meglepi, hogy se tányér, se evőeszköz, se mikró, se asztal, se szék a konyhába. Ja és kávé(!), meg kávégép se volt. Már majdnem el is kezdtem lázadni. Végül lázadás helyett inkább lementem a kisboltba, kanálféleségért. Volt is műanyag kanaluk, huszas kiszerelésben, nyolcvan centért. Mindegy - gondoltam – jól jön az még. Adom a bankkártyámat, a boltos néni meg elzavart, hogy nem gondolom, hogy ilyen kis összeget majd kártyával. Nem gondolom. De ezután semmilyen összeget nem fogok ott gondolni, se kártyával, se kápéval. Átslattyogtam a másik oldalon lévő pékségbe. Vettem pékárut, hogy ne vesszek éhen.Mire megettem a kajámat, a konyhában várt egy csomó fornetti-szerűség, meg Mr.Brown dobozos jegeskávé. A cég mindenkit, beleértve a szerelőket is megvendégelt. Milyen jó, hogy nem lázadtam, ugye.
Ebéd után elmentünk bevásárolni. Evőeszközöket, tányérokat, kávét, kávégépet, szóval mindent, ami kellett a kielégítő működéshez. Mire visszaértünk lehetett is dolgozni megint.
Munka után hazafelé útba ejtettem egy bicikliboltot. Vettem defektjavító készletet. Otthon nekiálltam ragasztani. Aztán a kezemben a ragasztott kerékkel lesétáltam a benzinkútra, felfújtatni. Pumpám persze hogy nincsen.
Ma már saját bicajjal jöttem melóba. Reggel volt frappé, aztán várt a csodaszékem.
Összefoglalva: Beindult az IT az új irodában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése