Marhaság

Tegnap este marhát sütöttem. Ez volt életem első marha steak-je. A Carrefourban találtam két szép szelet francia bélszínt. A kisebbet amint hazaértünk kísérleti jelleggel serpenyőbe is vágtam. Kicsi olaj az aljába, nagy lángon jól felforrósítottam, aztán bele a marha mindkét oldalán egy-egy perc. Aztán kis lángon lefedve pároltam még oldalanként öt-öt percig. Kiszedtem, félbe vágtam, a közepe kellemes rózsaszín volt, a tepsiben pedig szép barnamártás keletkezett. Valamiért mégsem éreztem tökéletesnek, ezért még visszatettem egy kicsit, majd a végén még fedő nélkül sütöttem egy-egy percet mindkét oldalát. Végül a husival kitörölgettem a barna mártást, ami a fedő nélküli sütés miatt sajnos leégett kicsit. Tányérra raktam, só-borsoztam. Olivát, pitát, kapribogyót, meg némi vegyes zöldsalátát fogyasztottam mellé. Minden gyerekbetegsége ellenére nagyon fincsi lett.

A második, nagyobb szeletet a tanulás jegyében kicsit másképp fogom csinálni. Először is só-bors még a nyershúsra fog kerülni, mondjuk a sütés napjának reggelén. Aztán kicsit tovább sütöm az elején nagy lángon, mondjuk két-két percig. A párolást megunva pedig egyből megy a tányérra. Végül pedig lesz hozzá valami jóféle vörösbor. Mert sajnos az nem volt itthon, és nagyon hiányzott. A vodka-limonádé pedig nem az igazi a marhasült mellé.

Ha ide kommentezitek ötleteiteket, javaslataitokat, mit csináljak még másképp, jó eséllyel megfogadom.