Erre a palack borra egy nagyáruházban akadtam. A Marateftiko egyébként egy helyi vörös szőlőfajta. Eddig még nem volt hozzá szerencsénk, most viszont elmesélem, milyen volt.
Vadóc kis vörös ez a Marateftiko. Ez volt az első gondolatom, mikor megízleltem. Aztán mikor tüzetesebben is szemügyre vettem, örömmel tapasztaltam, hogy minden rendben van nála. Könnyed, de egyáltalán nem léha bor. Bogyós gyümölcsös teste szép kerek, se nem vékony, se nem vastag.
Annak ellenér, hogy az animális illatokat nehezen viselem, enyhe istálló szaga egyáltalán nem bántó, inkább csak tudatja, hogy mocskosan is szereti.
„… a színe legyen vörös, mint a hajnal olyan vörös …” Telitalálat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése