Szombaton hajnalban érkeztek, ezért a délelőtt egy jó kis welcome drink után alvással telt. Délután Nicosiában sétáltunk, és az idő nagy részét az északi részen, annak is a bazársorán töltöttük. Megnéztük az Hagia Sophia katedrálist. Ez egy 1200-as években épült gótikus templom, melyet később iszlám mecsetté alakítottak. Érdekes eredménye van annak, mikor több vallás is Isten házának használja ugyanazt az épületet.
Úgy látszik az Hagia Sophiákra ilyen sors vár. Mindenesetre, szerintem nem áll jól a csupa fehér belső egy gótikus templomnak.
Estebédünket a Büyük Han árkádjai alatt fogyasztottuk el, ami szerintem a város egyik leghangulatosabb épülete. 1572-ben épült azzal a céllal, hogy éjszakára vendégül lássa a városba érkező kereskedőket és karavánjaikat. Mára teljes egészében restaurálták, és éttermeket, kávézókat, kézműves boltokat rendeztek be az árkádok alatt. A hangulata magával ragadó. Képzeljetek el egy épülettet, amely több mint négyszáz éve vendégül lát minden betérő utazót. Ha épp arra jársz, téged is.
Másnap felkerekedtünk és Paphos felé vettük az irányt. Útközben betértünk Limassolba a Lady’s mile beachre - tudjátok, ahol a kocsit is sajtófotóztuk. Itt aztán a fiúk bátran a habok közé merültek, mígnem elégséges sós vizet terelt orrukba, szánkba Poszeidon, pajkos hullámaival. Egy parti tavernában megebédeltünk. Azóta tudom, hogy a kardhal nemcsak trófeaként jó préda.
Limassolban betértünk a kedvenc piacunkra, majd megnéztük a Petra tu Romiu, vagyis a római sziklája nevezetű sziklacsoportot. Ez az a part, amit minden képeslapra és plakátra rétesznek, ha Ciprust kell ábrázolni. A legenda, vagy a tourinform szerint itt született és lépett a habokból a partra Aphrodité istennő.
Paphosba érve kis bolyongás után megtaláltuk a szállásunkat, majd elmentünk sétálni egyet a kikötőbe.
Másnap reggel lekalandoztunk egy elhagyott partszakaszra reggeli úszásra. Ott lőttem a robogóról a képeket. Aztán kicsekk, kocsiba becucc, máris ebéd idő, meze time. Sikerült egy helyi tavernában az asztalhoz rendelni négyünknek két főfogást, valamint egy meze-tálat két személyre. A meze a mediterráneumra jellemző étel, kis mennyiségű fogások, nagy számban. A részletek külön posztot érdemelnek. Meg is fogom írni.
Ebéd után a hegyek irányába kormányoztuk az autót, hogy meglátogassuk a sziget, ha nem az egész ortodox keresztény egyház leggazdagabb kolostorát, a Kykkói kolostort. Persze hogy eltévedtünk. Ennek persze volt két előnye.
Egyrészt így sokkal tovább élvezhettük a tájat, meg a hegyi szerpentineket. Sajnos szallagkorlátok nélkül, javarészt egy sáv rossz minőségű aszfalton.
Másrészt sikerült megtalálnunk azt a velencei hidat, amit szintén a turistákat csalogató plakátokra tesznek előszeretettel. Nem véletlenül, csodaszép. Végül napnyugta előtt sikerült beérni a kolostorba, és megnézni legalább a templomot és az épületet, a múzeum sajnos már zárva volt.
Mánap én sajnos nem tudtam csatlakozni a tárasághoz, mert dolgoznom kellett, de Zsófiék eltöltöttek még egy napot Nicosiában, valamint közel egy felet Larnacában.
Utolsó közös esténket egy kalandosan szerzett Commandaria kíséretében zártuk. A Commandaria a leghíresebb helyi bor. Még barátkozunk, mert nálam az édes vörös hallatán felugrik a stopptábla. Viszont az biztos, hogy megér egy saját bejegyzést majd valamikor.
Köszönjük, hogy eljöttetek és meglátogattatok minket! Reméljük jól éreztétek magatokat, mi nagyon örültünk nektek!
Másnap reggel lekalandoztunk egy elhagyott partszakaszra reggeli úszásra. Ott lőttem a robogóról a képeket. Aztán kicsekk, kocsiba becucc, máris ebéd idő, meze time. Sikerült egy helyi tavernában az asztalhoz rendelni négyünknek két főfogást, valamint egy meze-tálat két személyre. A meze a mediterráneumra jellemző étel, kis mennyiségű fogások, nagy számban. A részletek külön posztot érdemelnek. Meg is fogom írni.
Ebéd után a hegyek irányába kormányoztuk az autót, hogy meglátogassuk a sziget, ha nem az egész ortodox keresztény egyház leggazdagabb kolostorát, a Kykkói kolostort. Persze hogy eltévedtünk. Ennek persze volt két előnye.
Egyrészt így sokkal tovább élvezhettük a tájat, meg a hegyi szerpentineket. Sajnos szallagkorlátok nélkül, javarészt egy sáv rossz minőségű aszfalton.
Másrészt sikerült megtalálnunk azt a velencei hidat, amit szintén a turistákat csalogató plakátokra tesznek előszeretettel. Nem véletlenül, csodaszép. Végül napnyugta előtt sikerült beérni a kolostorba, és megnézni legalább a templomot és az épületet, a múzeum sajnos már zárva volt.
Mánap én sajnos nem tudtam csatlakozni a tárasághoz, mert dolgoznom kellett, de Zsófiék eltöltöttek még egy napot Nicosiában, valamint közel egy felet Larnacában.
Utolsó közös esténket egy kalandosan szerzett Commandaria kíséretében zártuk. A Commandaria a leghíresebb helyi bor. Még barátkozunk, mert nálam az édes vörös hallatán felugrik a stopptábla. Viszont az biztos, hogy megér egy saját bejegyzést majd valamikor.
Köszönjük, hogy eljöttetek és meglátogattatok minket! Reméljük jól éreztétek magatokat, mi nagyon örültünk nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése